Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.

I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 6. §. Az egyház liturgiája az első századokban

19 ját megemlítenünk: „...aoí éauv ^ 5ó£a SIC TOÍX; alwvac".

3

2) Az első sajátosan keresztyén himnus pedig ott csendül meg az inkarnáció csodája felett, az Űr Jézus születését hírüladó angyali ének doxologiájában: „Dicsőség a magasságos menynyekben az Istennek . . ." (Lukács evang. II : 14, hymnus angelicus, glória in excelsis). A nélkül, hogy kiterjeszkedni kívánnánk az újtestamentumból elénk táruló sajátságosan keresztyén liturgikus elemek nagy sokaságára, egyszerűen csak megemlítjük a Magnificat-ot (Lukács evang. 1:46—55), a Bcnedictus-t (Lukács evang. I : 67—79), a Nunc dimittis-t (Lukács evang. II : 29— 32), azután utalunk azokra a himnusokra, magasztaló énekekre, amelyek Pál apostol bizonyságai szerint (Kol. III : 16, Efez. V : 18a—20) még az első nemzedék Isten Szentlelkétől ihletett szívéből fakadva szálltak az Úr trónja elé.

3

3) Ezek mind a keresztyén imádságos lélek liturgikus alkotóerejének bizonyságai, amelyek az ősi egyház istentiszteleti képét, ennek titokzatos mozgató erőit vetítik a legelső időből a mi szemünk elé. Talán feleslegesnek látszik, de mégis ismételten hangsúlyozzuk, hogy az ótestamentum örökségeként az egyház liturgiájában továbbélő elemek vallási tartalmát is teljesen átjárta és kimélyítette a keresztyén evangélikus hit, amelynek középpontjában az egész életet, a mennyet és a földet átfogó erejével él a testbejött, megfeszített és dicsőségben feltámadt Istenember, aki által egyedül van menetelünk az Atyához. Az ótestamentumban megígért és az újtestamentumban beteljesedett, tökéletes krisztusi kinyilatkoztatásnak szétbonthatatlan egysége él az egyházban az ótestamentum örökségének és a sajátosan keresztyén liturgiái elemeknek Isten kezével formált egységében. Ennek az egységnek minél tökéletesebb történeti megvalósulása jelöli ki az első századok liturgikus fejlődésének az útját. 6. §. Az egyház liturgiája az első századokban. Már az ősi egyház liturgikus életének első nyomait szemügyre véve (4. §.) láthattuk, hogy milyen külső okok közrehatása siettette és indította el a liturgikus fejlődést 3

2) Ai5axri IX : 2—3. 3

3) Az újtestamentum! kánonból való és az azon kívül keletkezett, Isten dicsőítésére már az apostoli kortól elkezdve zengett liturgikus énekeinket a legnagyobb pontossággal és részletességgel tárgyalja Daniel: Thesaurus hymnologicus c. műve. — Lásd idevonatkozóan I : 44. és köv. o. 4*