Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 5. §. Az ótestamentum öröksége és a sajátosan keresztyén liturgiái elemek
18 talaj örökségét. Jellemző, hogy az Istent magasztaló imádság és a himnus tartalma közt alig-alig lehet megvonni a határvonalat. A Atőajíí] nagy eucharistikus imádsága, amelynek az ótestamentummal való kapcsolata teljesen kétségtelen, egyik legemelkedettebb részében így hangzik: ,,. . . Hpo 7rávTcov eojcapiatoöjiiv aot, 8« Sovatö? sí-. . . < s. 2 9) Egészen hasonló, sőt azonos gondolatot látunk kifejezve a „nagy glória''-hoz csatolt „Laudamus Te"-ben, amely nem volt kezdettől fogva együtt a „glória in excelsis" szövegével (Lukács evang. II : 14): ,, .. . Gratias agimus Tibi propter magnam glóriám tuam". -— Mintha csak az ótestamentumi teokrácia fenséges vallásosságából élne itt tovább egy-egy őserejű hajtás az egyháznak ezekben a csodálatos himnusaiban! 3 0) Az ótestamentum liturgikus öröksége mellett sajátosan keresztyén elemekben is gazdag kezdettől fogva az egyház istentiszteleti élete. Első helyen kell említenünk az Úrvacsora szentségét, az egyház egész liturgikus életének szívét, éltető forrását, amelynek kiapadhatatlan gazdagsága a következőkben még ismételten ad módot a vele való részletes foglalkozásra. Az apostoli kor keresztyénsége megértette és jól a szívébe véste az Űr szavát, amellyel ő szent testének és vérének gyakori vételére hív: „valahányszor . . A Mi Atyánk (Dominica oratio) méltán áll kezdettől fogva az egész keresztyénségben minden más imádság előtt a legnagyobb tiszteletben. Már a AtSa^Y] lelkére köti a híveknek, hogy minél gyakrabban éljenek azzal a szent joggal, amellyel éppen mint Krisztus megváltottjai, Isten gyermekei élhetnek a mennyei Atyához való odafordulásban. A AtBa^Tj a Mi Atyánknak naponta háromszori imádkozását kívánja. 3 1) Amint az imádságokban mindenütt fellelhető az ótestamentum öröksége, — hiszen az egy igaz Istenhez fordultak azok, csakhogy az Űr Jézus által „lélekben és igazságban", — éppen úgy hozza létre a zsinagóga istentiszteletének hatása alatt a keresztyén imádságos élet is a maga doxologiáit. Elégséges itt a AiSa;fí] refrain-szerüen visszatérő doxologiá2 B) AiöaxVi X : 4; Clemen i. m. 1. o. 3 0) Helyesen állapítja meg Baumstark (i. m. 21. o.), hogy sem az egyiknek, sem a másiknak nem eredeti, sajátosan keresztyén a tartalma, mert a keresztyén imádságos lelkület: ,,... hat nicht für die Macht und die Herrlichkeit, sondern für die Vatergüte und Menschenfreundlichkeit des Unendlichen zu danken, den tiefsten Drang". 3 1) AiSax^l VIII : 2—3. — Érdekes, hogy noha az ősi egyház mindenütt a Máté evang. VI : 9—13. szövege szerint használja a Mi Atyánkot, nem a 13. v. doxologiája, hanem a Ai8axri-ból ismert ,,őxi ooű éoxiv F| 8úva[ii!; XAL F] 8Ó|a elg TÓIN; alcövag" áll az imádság végén.
