Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.

I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 4. §. Az első nyomok; a liturgia elemei az ősi egyházban

15 kelyhet illető imádság áll az első helyen: „eu/aptaroDfiév aot, jrárep r^wv, orcép ríj? á?taq á{i,7réXoo AaßtS TOÖ 7rat5óe aoo • iq? Sfvwpiaac; vj

JJ.LV Stá 'Irjaoö TOÖ TratSó? ooo, aol ^ Só£a ele tobe, alwva?".

1

7) — Csak ezután következik az ostyára vonatkozó imádság: „eüxapwroöjxév aot, xársp r^fxäiv, ojiép ríje Cwíje xat Yvwoswc, ifvwpwac ^[lív 8tá 'bjaoö TOÖ TtatSó? aoo- aoi 'q §ó£a el? TOÖ? alwvac. "ílaftep fjv TOÖTO (TÖ) xXáa;i.a 8ieaxopmap.évov £7üávto TÄV opéwv KAI aova/ftev ÉFÉVETO ev, OOTW aovax9"íji:o aou 7} éxxÁTjata áirö TWV Trspátwv TÍJ? fíje ßaatXetav ' ort aoö éauv FJ 8ó£a xal ^ Sovajne Siá 'Ir/aoö XptaTOö ele ZOOQ alwva?".

1

8) Ugyanez a tudósítás megjegyzi azt is, hogy csakis megkereszteltek részesülhettek az Úrvacsora szentségében, amelyet már a AiSajff] —: eb/apiazía-nak nevez. A szentség élvezési jogának a megkereszteltekre való korlátozását magának az Urnák a figyelmeztetésére alapítja a At§a%7] : „{írj S&re TÖ aytov zot? xoot".

1

9) A AtSa/7j-ból ismerjük már azt a hosszabb hálaadó imádságot is, amely a szentség élvezésével kapcsolatban szerepelt a liturgiában és amely alkalmasint több imádság összetételének tekinthető.

2

0) Erősen eschatologikus ennek az imádságnak himnus-szerü befejezése: ,,'EXO-e'xco xat TrapeXd'éxw ó xóajjwe oötoc. 'íiaavvá tej) •freíj) AaßiS. El' TI? aftóc éaxiv, IpXéatJ-u)' et ziq oöx lau, [j,eTavoeÍTtó* jxapáv á&á''.

2

1) — A tulajdonképeni imádság pedig közvetlenül előtte így hangzik: „eDXapWTOÖpiv aot, TtotTep ayie, urcep TOÖ áyíou ovofiaTÓ? aot), ou xaTeaxiívtoaac év zaÍQ xapStatc írjjjuüv, — xat órcép zfjc, YV(í>asa>? xai xíoTectíQ xai a&avaatac, YjC ^vwptaae TjjAtv őiá 'ITJCSOÖ TOÖ xatőóc aoo" aot r\ §ó£a ele tooe alwva?. — So, SéarcoTa rcavToxpaTop, exttaac Ta TtávTa evexev TOÖ övojiaTÓ? aoo, Tpo^rjv TE xat xoröv eíStoxat; TOÍC áv&pcóTtot? ele áxóXaoatv, Iva aot eoxaptaTTjawatv, — F

(JJLÍV §e i^aptaw jrveoji.aTix.7jv Tpocpijv xat TTOTÖV xat CWÍ]V alwvtov Stá TOÖ TraiSóe aoo. — Upö 7UAVTWV eo^APTATOÖJIÉV aot, ott őovaTÖe et aot r\ 5Ó£CÍ el? TOÖC alüvae. — Mv7jaíh]TL, xőpte, Tíj? éxxArjaíae aoo, TOÖ poaaav>at, aórrjv arcb xavTÖe Tcov7jpoö xal TeXetwaat AÖTTJV év T

^ cl

^

oltzt

^ aoa, xal aóva£ov af>T7]V airö TWV Teaaápwv ávé{j.tóv, TTJV aY'.aa&etaav, el? T7jv arjv ßaatXetav, F|V YJTOÍ{j.aaae AOT^' őrt aoö SSTLV fj 8úva[j.te xal Só?a el? Toöe aiwvae".

2

2) 1

7) ALÖa^^i IX : 2; Giemen i. m. 1. o. 1

S) Aiöa^ti IX : 3—4; deinen i. m. 1. o. 1

B) Aiöaxt) IX : 5; Clemen i. m. 1. o., v. ö. Máté evang. XV : 26. 2

0) Brilioth: Nattvarden i evangeliskt gudstjänstliv, 33. és 34. o. v. ö. Rietschel i. m. I : 247. és köv. o. 2

1) Aiöaxyi X : 6; Clemen i. m. 2. o. 2

2) ALÖapi X : 2—5; Clemen i. m, 1. és 2. o.