Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 4. §. Az első nyomok; a liturgia elemei az ősi egyházban
13 az igehirdető egyház egyszersmind térítő munkát is végez. Az Úrvacsora szentségének az ünneplése ezeken a helyeken nyilvánvaló okból nem történhetett, ezért azt magánházakban végezték. Amikor azonban az ifjú egyház hívei előtt az ellenség bezárta a zsidó istentiszteleti helyiségek kapuit és így az egyház istentiszteleti élete helyileg is önállósult, — természetesen egyesült alakilag és időileg is az egységes istentiszteletben az igehirdetés, az imádság és az Úrvacsora szentsége. A családok és magánházak istentiszteleti élete a liturgia természetének benső szükségszerűségével gyülekezeti istentiszteletté szélesült. 1 1) Ez a megállapítás természetesen nem jelenti azt, hogy már most máról-holnapra teljesen megszűnt volna az Úrvacsora szentségének kisebb körben, az egyes keresztyén családok házában való ünneplése, — de az bizonyos, hogy az üldözések elmultával már nem találkozunk vele az ősi egyház liturgikus életében. Az is nyilvánvaló az Ap. Csel. idézett tudósítása alapján, hogy az első keresztyének liturgikus életében kezdettől fogva naponkénti az imádság, naponkénti az igehirdetés és naponkénti az Úrvacsora szentségének az ünneplése. Az ősi egyház liturgikus életének a szentíráson kívüli első nyomaira, az első század határéveinek viszonyaira vonatkozóan nagyjelentőségű az ifjabb Pliniusnak helytartói minőségben Trajanushoz küldött tudósítása, amelynek tárgyunkra vonatkozó része így hangzik: „Adfirmabant autem hanc fuisse summám vei culpae vei erroris, quod essent soliti stato die ante lucem convenire carmenque Christo quasi Deo dicere secum invicem seque sacramento non in scelus aliquod obstringere, sed ne fúrta, ne latrocinia, ne adulteria committerent, ne fidem fallerent, ne depositum appellati abnegarent. Quibus peractis morém sibi discedendi fuisse rursusque coeundi ad capiendum cibum, promiscuum tamen et innoxium; quod ipsum facere desisse post edictum meum, quo secundum mandata tua hetaerias esse vetueram." 1 2) Még megvan tehát az ősi egyházban a kétféle istentisztelet. Reggel himnusokat és antifonás zsoltárokat énekelnek az Istenember dicsőítésére, este pedig az Úrvacsora szentségét ünneplik, amelytől mindig elkülönülten történt a hívek szeretetlakomája: az agapé. 1 3) V. ö. Baumstark: Vom geschichtlichen Werden der Liturgie, 7. o. 1 2) Giemen: Quellenbuch zur praktischen Theologie, I. 1. o. 1 3) L. I. Korinth. XI : 20. V. ö. Th. Iiarnack: Der christliche Gemeindegottesdienst im apostolischen und altkatholischen Zeitalter, 215— 23G. o. — L. még Batiffol: Études d'historie et de théologie positive c. gyűjteményében: L'agape c. tanulmányát; I : 298. és köv. o.
