Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 11. §. Az evangélikus liturgia felbomlása a XVII. és a XVIII. században; részleges megújhodása a XIX. és a XX. században; a jelen problémái
109 a reformátor hittapasztalatából az egyház értékének felismerésére vezető keskeny utat és így a keresztyén élet mélységes gazdagságának hordozójává lehessen újra az egyház liturgiája. Ha a megelőző §-ban mondottak alapján visszautasítunk is minden olyan feltevést, amely szerint a lutheri reformáció liturgiája — mint a római miséből meghagyott torso! — már születésének a pillanatában pusztulásra lett volna ítélve, 36 0) meg kell állapítanunk, hogy — különösen Németországban — az egyházi szervezet kérdésének rendezetlensége, illetve az egyházi (püspöki) hatalomnak szinte megszámlálhatatlan fejedelem és városi tanács részéről bekövetkező és egyre fokozódó bitorlása már jóval a harmincéves háború előtt nyomasztó teherként hatott az egyház liturgikus életére. A dogmatikai viták következtében az egyházi ortodoxia talajából hamarosan szükségszerűen kinő a skolasztikus tan-prédikáció, amely — bármennyire is értékes munkát végzett szolgálatával — semmiképen se találhatott organikus elhelyezkedést az incarnatio-hitének imádságos életében, az egyház ünnepi liturgiájában és mivel mégis beszorították a főistentiszteletbe, — a szószék riválisa kezdett lenni az oltárnak. — Az egyházfogalom kettétörése és a ,,látható" egyháznak mármár jelentkező degradálása ugyancsak gyengíti és rombolja a liturgikus élet jelentőségét. 36 1) A harmincéves háború pusztításai rettenetes nyomot hagytak templomainkban és nemcsak megakadályozták az evangélikus liturgia egészséges továbbfejlődését, hanem igen sok helyen egyenesen belekényszerítették az egyházat a — beláthatatlan veszedelmet rejtegető — liturgikus reductio szegényes világába. Ezekkel a romboló hatásokkal azonban diadalmasan szembeszállhatott volna az evangélikus liturgia, ha alapjában, belső lelki integritásában meg nem támadják sokkal veszedelmesebb bomlasztó erők. Amihez a harmincéves háború pusztításai hozzá nem férhettek, azt kikezdi a pietizmus. Minden értékének az elismerése mellett kétségtelen igazság marad az a megállapítás, hogy a pietizmus — szinte öntudatlan — ellenszenvvel viseltetik az egyház liturgiájával szemben és a reformáció szülőföldjén ebben a vonatkozásban is megmérhetetlen értékkel tette szegényebbé az evangélikus 3a o) V. ö. Graff i. m. 14. és köv. o. 30 1) Nem lennénk igazságosak, ha elhallgatnánk azt a tényt, hogy benn az egyházban az individuális vallásosságra való hajlandóságot csak megerősítette a személyes üdvbizonyosságnak (pl. az úrvacsorai „éretted" egyoldalú hangsúlyozásával!) az egyházi-közösségi gondolat rovására lett előtérbe állítása. — V. ö. Brilioth i. m. 238. o.
