Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
Bevezetés - 3. §. A magyar istentiszteleti élet megújhodásának szükségessége
10 következménye, természetes folyománya lehet a magyar liturgikus élet belülről támadó megújhodásának, amely csakis egyházi, dogmatikus alapon és csakis az inkarnáció örökkévaló erőforrásából lehetséges. Ha a magyar Sión evangélikus akar maradni, illetve helyesebben: ha igazán evangélikussá, a lutheri reformációban az egész világ számára feltárult tiszta keresztyénség kegyelmi gazdagságával valóban élővé kíván lenni, —- akkor nálunk is elsősorban a liturgikus élet ilyen megújhodására van szükség, amely nélkül még csak elképzelni is lehetetlenség keresztyén evangélikus egyházi megújhodást. Viszont ez a liturgikus megújhodás nálunk se lehetséges másként, mint az egyház semmivel nem pótolható jelentőségének a mi életünkben való és a mi életünket egészen átfogó, igazán egyetemes jellegű evangélikus megújhodásával, — mert liturgia és egyház elválaszthatatlan egység, amelyben valóban csodálatos erejében a leghatalmasabban él minden hívőhöz hozzáférhető közelségében az Istenember: Jesus Christus vere et realiter praesens! Az igen könnyen meglehet, hogy amint az igazi keresztyén evangélikus, valóban hitvallásos egyházi élettől bármiféle okból idegenkedő körök az egyházi és a tőle elválaszthatatlan liturgikus megújhodást a „katolizálás" megbélyegző szavával vélik elintézni, úgy ez a mi mostani vállalkozásunk is, amely anyaszentegyházunknak, közelebbről: magyar evangélikus egyházi életünknek kíván szolgálni, — hasonló elítélésben részesül majd egyesektől. — Talán nem kis részben a feltárásra kerülő anyag ismeretlensége lesz ennek az oka és az a nálunk még szokatlan eljárás, amellyel az evangélikus liturgia megújhodását szolgálva, ennek keresztyén evangélikus elemekkel való gazdagítására, illetve elvesztegetett drága egyházi javaink visszaszerzésére jó lelkiismerettel még az ú. n. „protestantizmus" határait is átlépjük. Abban a szent meggyőződésben tesszük ezt, hogy az egyház, a mi közel kétezer éves anyaszentegyházunk: a dr. Luther Márton nevéhez fűződő reformációt megelőző egész egyháztörténetet — a Jézus Krisztus evangéliumából termett minden drágakincsével és emberi gyarlóságból, bűnös hűtlenségből támadt szomorú eltévelyedéseivel együtt! — a sajátjának tekinti és benne a Vezérlő Szentlélek vonulását látja, aki maga tanít minden időben az örök reformációra: „Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok!" (I. Thess. V : 21). 0) 9) Az Ágostai Hitvallás 400 éves jubileuma után méltán lehetne ugyan elvárni annak az ismeretét, hogy az Apostolicumban és a Nicaenumban a ,,catholica ecclesia"-ról teszünk vallást, az Alhanasiumhan pedig a „catholica lides"-t valljuk sajátunknak és hogy a katolikus
