Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 11. §. Az evangélikus liturgia felbomlása a XVII. és a XVIII. században; részleges megújhodása a XIX. és a XX. században; a jelen problémái
108 nak — a teljesség szempontjából — nagyon is érezhetően korlátot szabott az a körülmény, hogy igen kevés kivétellel csakis a római misére terjedhetett ki a figyelem és így nem kerülhettek — a megfelelő értékelés során — kellő felhasználásra keletnek, valamint általában az ősi egyháznak liturgikus kincsei, mégis Istennek tetsző, valóban a Szentlélektől ihletett alkotás a (lutheri) reformációnak változatos gazdagságában is egységes liturgiája. 35 9) Introitus, kyrie, glória a laudamus Te-xe 1, salutatio, collecta, epistola, graduale, salutatio, evangelium, credo (amelyet vagy megelőzött, vagy követett a nép éneke közé foglalt prédikáció), salutatio, általános egyházi imádság, offertorium, praefatio a sanctus, hosanna és benedictus-szal, epiklesis (ritkábban az ősi imádság, gyakrabban az ú. n. úrvacsorai intelem), verba testamenti (consecratio), elevatio az agnus dei éneklése közben, Mi Atyánk, pax, úrvacsorai imádság, communio (a, sumptio, b, distributio, miközben az énekkar a communio-zsoltárt énekli, amelyre még a gyülekezet éneke is következhetett), postcommunio (antifona, illetve imádság alakjában), salutatio, hálaadó imádság (oratio ultima, esetleg még a Nunc dimittis), benedicamus, áldás (amely után még egy rövid énekverset énekelhetett a gyülekezet); — micsoda gazdagság, micsoda fenség, micsoda isteni erő hordozója ez az evangélikus istentisztelet, amely a (lutheri) reformáció egyházi és így liturgikus jellegéből született! 11. §. Az evangélikus liturgia felbomlása a XVII. és a XVIII. században; részleges megújhodása a XIX. és a XX. században; a jelen problémái. Mivel Luther egyetemes egyházi jellegű hittapasztalatától, a sola gratia — sola fide-tői elválaszthatatlan a sola in ecclesia hit- és üdv-igazságának megtapasztalása, — de ez a reformáció idejében fellépő sok zavaró körülmény és bekö vetkező harc miatt alig érvényesülhetett, — súlyos megpróbáltatásos évszázadoknak kellett elkövetkezniük a lutheri reformáció liturgiájára, hogy szent javainkért vívott harcok során, nemzedékek lelki tusakodásán keresztül mutassa meg a Vezérlő Szentlélek az egész evangélikus keresztyénségnek táplálására, hogy éljenek vele. V. ö. Form. Conc. II. Sol. Docl. VII : 73. és köv., továbbá VII : 85. és köv.; Symb. VII : 663—665. — Amíg a szentség elemei el nem enyésznek, a szentség szentség marad. Rietschel i. m. I : 434. 35 9 V. ö. Schmidt: A reformáció hatása a keresztyén istentiszteletre c. tanulmányát, lásd különösen a 94. o.; továbbá ugyancsak Schmidt. Az istentiszteleti élet c. tanulmányát.
