Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 10. §. Luther és a reformáció jelentősége az egyház istentiszteleti életére
107 rázza meg, hogy miért olyan gyengén érvényesül a reformáció liturgikus alkotásaiban az oltári szentségijen rejlő áldozatmozzanat kiábrázolása. Pedig ezen a ponton lett volna alkalom a sokat hangoztatott — de mindjobban a szentséget megüresítő törekvések takarójául felhasznált — verbum visibile 3 5°) igazi értelmének megfelelően az evangélikus istentiszteletben az ábrázoló mozzanatoknak teljes joggal való biztosítására, amellyel kétségtelenül együttjárt volna az ává/mjaig-nak és az su^aptatía-nak a megerősödése is. 35 7) A lutheri reformáció liturgikus alkotásaiban mindenütt az oltári szentség áll a középpontban. A mi kegyes atyáink minden törekvése arra irányult, hogy az ősi keresztyén incarnalio-hit erejével megvédjék és az egyházi élet legfőbb ereje gyanánt híven megőrizzék a szentség mysterium-voltát, objektív jellegét. 35 8) Noha a XVI. század liturgikus munkájá„áldozati" tányér van az oltár-mensa evangéliumi szélén kitéve a pénzre váltott úrvacsorai oblatio-adomány elhelyezése céljából. A keresztyén áldozat-nak, mint az oltári szentség egyik eredeti integráns elemének a lutheri reformáció evangélikus liturgikus életében való biztosítására igyekszik a XVI. században egy németországi és egy svédországi missale. — Az 1541-ből való Liber Ratisbonensis-hen található regensburgi liturgia (szövegét lásd Jacoby i. m. 1 : 66. és köv. 0.) az oltári szentség áldozat-tartalmát négy vonatkozásban látja szükségesnek hangsúlyozni és azt hirdeti, hogy az (evangélikus) misében nagy jelentősége van a kiábrázoló cselekvésnek, mert az egyszeri, meg nem ismételhető, örökké érvényes golgotai áldozat a gyülekezet számára itt lesz jelenvalóvá és elérhetővé, —• az ma is érvényes: „ .. . ut non minus hodie in conspectu patris oblatio illa in iis, qui eam deo religiosa fsde repraesentant, sit efficax quam ea die, qua de suo latere sanguis et aqua exivit", — az Isten kegyelmét szomjúhozó gyülekezet — amelyei Isten tulajdonává szentel a golgotai áldozat — fogyatékosságait Krisztus egyszeri áldozatának érdemével elfedezve járul Isten színe elé. Jacoby 1. m. I : 68. — Ugyancsak az Úrvacsora szertartásának Krisztus áldozatát kiábrázoló jelentőségét igyekszik biztosítani az evangélikus liturgiában a már említett svédországi Liturgia Svecanae Ecclesiae catholicae et orthodoxae conformis (1576) evangélikus mise-kánonának a commemoratio és a sacrificium gondolatát összekapcsoló imádsága, amelyben az egyház Krisztusnak, az „iinicus intercessor"-nak egyszeri, de örökkévaló áldozatát viszi könyörgéseivel az Ür felséges színe elé. — Ennek az imádság-complexumnak — amely méltán nevezhető az evangélikus mise-kánon megalkotására irányuló kísérletnek — teljes szövegét lásd Fendt i. m. 315. o 35 8) Apologia XIII: 5; Symb. 111:202. 35 7) V. ö. Brilioth i. m. 230. o. 35 S) Ezért nem hangsúlyozhatja eléggé az egyház a manducatio oralis-t és a manducatio indignorum-ot. -— Az extra usum nullum sacramentum pedig — amelynek a nevében később annyi tiszteletlenséget és visszaélést követtek el a szentséggel szemben — eredetileg semmi mást nem akart mondani, mint azt, hogy a Megváltó Isten nem a körmeneteken való meghordozásra, vagy a monstrantia-ban és a szentségházacskában való imádásra, vagy ú. n. feláldozásra adta az egyháznak szent testének és vérének szentségét, hanem azért, hogy használják a hitélet
