Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 10. §. Luther és a reformáció jelentősége az egyház istentiszteleti életére
104 mus liturgikus erejével tántoríthatatlanul, diadalmas bizonyossággal vihette előbbre az evangélium zászlaját. 34 7) Csak előnyére vált a svédországi reformációnak és az egész svéd evangélikus liturgikus életnek, hogy — Petri L. érsek-prímással az élén — olyan határozottan megvédte az istentisztelet ábrázoló, vizuális jellegét, illetve mozzanatait is és így az oltári szentség eredeti tartalmi gazdagságának sokkal megfelelőbb keretben és formai gazdagságban végezhette folyton tartó munkáját az egyház Ura: Jézus. 34 8) A Svédországgal való szoros kapcsolatnak köszönhette Finnország, hogy ugyancsak tisztán megőrizhette a (lutheri) 34 7) Amilyen erőteljesen megcáfolja Róma hamis áldozat-fogalmát és ebből folyó tévelygéseit Petri L. érsek-prímás, éppen olyan tisztán látja a kálvinista puritanizmus evangélium-ellenes voltát és minden esetleges inficiálódást megelőzve, büszkén vallja, hogy az egyháznak szüksége van — éppen a mysterium tremendum fenségének megőrzésére! —• az istentisztelet magasz-tos szertartásaira. — Lásd a rendtartás előszavát Brilioth i. m. 423. o. 34 8) A rendtartás előszavában szinte büszkén vallja az érsek: „Wij kalle med the Páueska HERrans Natward Messo, och brukom ther til messokläder, altare och altarekläder, gyllene eller selffuer kalkar och patener, Wij consecrere och vphöye Sacramentet, och hafl'uom sádana Papistiska áthaffuor, med korsande och tecknande". — „Mi a pápistákkal együtt misének nevezzük az Úr vacsoráját és hozzá mise-ruhákat, oltárokat és oltár-terítőket, arany- és ezüstkelyheket és paténákat használunk. Ivonszekráljuk és felmutatjuk a Szentséget és olyan pápista mozdulatokkal élünk, mint a keresztvetés és a (kereszt jelével való) megáldás". —• „Icke göre wij oss heller náget samwett ther aff, at wij kalle HERrans Nattward Messo, sásom the hállat för stoor synd, Ty om än sá vore, som dock icke füll wist är, at thetta ordet (Missa) skal wara Hebraiskt och merckia offer, Sá är thes heller icke förbudit kalla thetta Sacramentet offer, sásom altijdh haffuer skeedt j Christenhetenne, effter thet offer som wär offuerste Prest Christus en gáng giorde pá korset, warder j Messone förhandlat". — „Nem okozunk magunknak semmiféle lelkiismeretfurdalást azért, mivelhogy az Ür vacsoráját misének nevezzük, amelyet (némelyek) nagy bűnnek tartottak. Mert ha még úgy lenne — ami éppen nem biztos! —, hogy ez a szó (Missa) héber szó volna és áldozatot jelentene, még akkor sincs semmiképen sem eltiltva, hogy ezt a Szentséget áldozatnak nevezzük, amint ez mindenkor így volt a keresztyénségben, miután az az áldozat — amelyet Főpapunk, a Krisztus egyszer véghezvitt a keresztfán — képezi a misének a tárgyát". —• Brilioth i. m. 423. o. A svéd evangélikus liturgikus élet gazdag ritualizmusának legsajátosabb alkotását kell látnunk az /576-ból való Liturgia Svecanae Ecclesiae catholicae et orthodoxae conformis mise-rendjében, amellyel (a Formula Concordiae idejében vagyunk, — az európai kontinensen a kryptokálvinista veszedelem támadta az egyházat!) svéd hittestvéreink egyházunknak igazhitűségét és az ősi egyházi tradícióval való megegyezését kívánták dokumentálni. — Főérdeme ennek a misének, hogy a római mise-kánon átdolgozásából evangélikus mise-kánont teremt és illeszt be a sanctus után. — V. ö. Brilioth i. m. 436. és köv. o. — A mise szövegét lásd Yelverton: The mass in Sweden c. tanulmányában a 75—120. oldalon; rövidebb ismertetést ad Fendt i. m. 313—317. o.
