Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 10. §. Luther és a reformáció jelentősége az egyház istentiszteleti életére
103 tatásban csak 1571-ben megjelent monumentális egyházi rendtartással, illetve a közbeeső három évtized missale-inek értékeit felhasználó miserendjével. 34 5 Upsala nagy érseke az 1571 -i rendtartásban diadalra viszi a svédországi egyház liturgikus életében az anyanyelv jogát és a latin mise (az ünnepi nagymise) is fokozatosan svéddé lesz, — azonban gondosan vigyáz arra, hogy az egyházra bízott szent mysteriumot, a liturgiát éltető Úr szent vacsoráját megóvja minden profanizálástól és ezért megőriz minden liturgikus szokást és szertartást (miseruhákat, feszületet, képeket, gyertyákat és díszes paramentumokat az oltárokon, tömjént, a nagymiséken a diakónus és subdiakonus, valamint a ministránsok alkalmazását a celebráns pap segédleteként, keresztvetést, kereszt-jellel való megáldást, térdelést, a szentséggel való élés előtti bőjtölést, a régi latin misének minden — a szentírással nem ellenkező —• szimbolizmusát), amely alkalmasnak bizonyult az Isten imádásában való buzgóság fokozására, az Úr háza és szent oltára iránti szeretet és tisztelet kimélyítésére. 34 6) ,,01of mester" testvére, a nagy Lőrinc érsek hűséges őrállása és szent munkája egyszersmindenkorra megmutatta a svéd nemzet egyházi élete számára azt a valóban tiszta evangélikus via media-1, amelyen minden római tévelygéssel szemben és a XIV. Erik uralkodása alatt kísérletező kálvinista behatás ellen is éppen a keresztyén sacramentalis34 5) Az 1537., 1541., 1548., 1552. és 1557. évből való — valóban remekbe készült — evangélikus svéd missale-kat is eredetiben tanulmányozhattuk át az upsalai egyelem híres Carolina-könyvtárában. Az 1561-i, kézírásos rendtartás egész szövegét — a missale-\a 1 együtt —• az eredeti írásmód szerint lenyomtatva és magyarázva lásd a Lunds universitets árskrift 1892—1893. évfolyamában, amelynek egész I. részét betölti. 34 6) Az 1671 -i mise-rend még nyomatékosabban hangsúlyozza a liturgiában a de tempore és de festő jellegű mozzanatok minél nagyobb mértékben való érvényesítését. Természetesen a latin nyelv nem tűnik el egészen a miséből, különösen a dómtemplomokban és a latin iskolával bíró városokban ajánlja a rendtartás a latin mise-énekek (főként az introitus, a sequentia, a credo!) használatát. — A credo (Nicaenum) a prédikáció után következik. — A prédikációban „gyakorta buzdítsa a pap a népet a szentséghez való járulásra", — mise csakis akkor tartható, ha előzőleg jelentkeztek kommunikánsok. — 1570 előtt még naponta több misét is lehetett tartani, annyi volt a kommunikáns, viszont az is lehetséges volt, hogyha történetesen egyik hétköznapon nem jelentkeztek volna kommunikánsok, mégis megtartották a reggeli istentisztelet után a teljes liturgiát is és akkor csak a celebráns-pap vette magához a szent testet és vért, esetleg még a segédletnek osztotta ki a szentséget, míg a gyülekezet része a lelki communio maradt. — A communio után megmaradt consecrata elementa az istentiszteleten kívüli (pl. beteg ember) communio célját szolgálták. — V. ö. Brilioth i. m. 416. o. és köv., 424. o. és köv.
