Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 10. §. Luther és a reformáció jelentősége az egyház istentiszteleti életére
100 Az ú. n. balti tartományokban a rigai rendtartás (1530) miséje 33 2) az evangélikus liturgia első igazi képviselője. A rigai mise a Formula Missae-1 követi, de túlnyomóan többségben vannak a mise anyanyelvű részei. 33 3) A lutheri reformáció tiszta egyházi jellegének megfelelően a liturgia itt is az oltári szentségből él és a communióban éri el teljességét. A Luther nevével jelölt igazi reformációt egyetemlegesen elfogadó északi államok evangélikus liturgiái közül első helyen említjük a dán ordinantia (1539) miséjét, 33 4) amely Bugenhagen dániai egyházszervező munkájának az eredménye és mind tartalmi, mind pedig alaki tekintetben sokkal nagyobb gazdagságot mutat, mint Luther munkatársának német mise-rendjei. A reformáció idejében Dánia és Norvégia közt fennálló szoros kapcsolat természetes következménye volt az a tény, hogy a tiszta evangélium diadalával együtt Norvégiában is az egészséges egyházi konzervativizmus szellemében alakul ki az evangélikus liturgikus élet és a norvég mise 33 D) az egész 33 2) Sehling i. m. V : 15. és köv. o. — Az egyházi rendtartás — a misét megelőző részében — tüzetesen foglalkozik azokkal a veszedelmes tévelygésekkel, amelyek az egyház liturgikus életét el akarják pusztítani. A középkori járom alól felszabadult nép igen könnyen hajlik a szabadosságra, sokan vannak, akik nem becsülik és tisztelik eléggé az isteni Igét és az oltári szentséget „und ist das die grösste Klage, man gehe mit dem heiligen Sakrament des Altars um, als wäre es ein Schinken oder Stück Rindfleisch, einesteils spotten (die Leute), es stehe der Diener vor dem Altar, so er das Sakrament darreichen soll, gleich als ein Schmiedeknecht oder Schuster" és az eredmény: „Christi Ceremonien, das ist das hochwürdige Sakrament seines Leibes und Blutes mit dem Worte verachtet und vernichtet oder verschimpft werde". — Sehling i. m. V : 12. A szent rítus szükséges, különösen pedig nélkülözhetetlen a misében, mert nem tökéletes mennyei szentek, hanem testből és lélekből való gyarló emberek vagyunk. — Az evangélikus mise: az istentisztelet! — Sehling i. m. V : 14. 33 3) Az introitus és a glória többnyire latin marad. A perikopákat csakis az anyanyelven olvassák, még pedig nem az oltárnál, hanem rendszerint a szentély-rácsnál levő pulpitustól. A szentség kiosztása közben anyanyelvén énekel a gyülekezet. — V. ö. Fendt i. m. 248. o. — A balti tartományok templomaiban nemcsak minden vasárnap és ünnepnap délelőttjének főistentisztelete az evangélikus mise, hanem hétköznapokon is, hetenként legalább kétszer volt — a matutina után, rendszerint 7 vagy 8 órakor — teljes liturgia a szentség élvezésével. 33 4) Sehling i. m. V : 528. és köv. o. — Már ekkor egyik jellemző vonása a dán evangélikus misének az erőteljes, élénk népdal. A dán introitus kialakulását és változásait — elemeinek részletes ismertetésével — mindeddig felül nem múlt tökéletességgel tárgyalja Engelstoft: Liturgiens eller Alterbogens og Kirkeritualets Historie i Danmark c. müvében. Lásd különösen az 55. és köv. o. 33 5) A norvég liturgia elemeit és az egész mise-rítus történeti alakulását részletesen ismerteti Moe: Vor Hjeíjmesse-Gudstjenestes Historie siden Reformationen c. tanulmányában.
