Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.
Életrajz - A költő
24 mondhatjuk. Krisztus földrejövetelének legdrágább eredménye, hogy minket megváltván szabad utunk van az Atyához. Épp ezért énekei legnagyobb részben e hite alapján Istent Atyának érzi, szinte mindig Atyának szólítja s az élő hitű gyermek az Atyához küldi alázatos gyermeki fohászát. Erről az álláspontról az életet nagyon értékesnek, nagyon szépnek találja, hivatását pedig a legértékesebb, a legszebb földi hivatásnak: Isten drága jutalmának. Hogy Krisztus által az ő váltsága, vére által beletekinthetünk Isten Atyai szerete- ség ömlik el így egész életünkön. Ez az öröm mondatja a költővel: „A hatalom Istenének zendüljön ajkunkon ének“. Szép a világ, mert az Sántha szemében Isten teremtő kezének áldott alkotása. Sántha énekét minden magát Isten gyermekének, Krisztus megváltottjának érző ember énekelheti, magáénak tarthatja és pedig állásra, foglalkozásra, műveltségre való tekintet nélkül. Olyan egyszerűek, mint a mező virága, azért a legegyszerűbb ember szívében is visszhangot keltenek; de annyira természetesek, igazak, fenségesek is, mint a zöldelő rét élő virága, azért a legkiválóbb szellemek is épülnek rajtok. Itt is egyházának hagyományát követte, mert az evangélikus egyházi ének a maga lényege szerint nem lehet más, mint népének, a gyülekezetnek éneke, amelyben, akik palotákból, kunyhókból gyülekeznek össze, mint egy atyának gyermekei, mint egymásnak testvérei, azok énekelnek. Amiképen az evangyéliom mindenkié, aki szomjúhozik az élővizek forrásaira, úgy Sántha énekei is minden éhező és szomjúhozó léleké, mivel az evangyéliomot adják énekszóban. Népénekké teszi Sántha énekeit azoknak nyelve is. Sántha Károly nem hiában született Katona József szülővárosában, az Alföld közepén, nem hiába nyert
