Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.
Életrajz - A munkamezőn
10 roly mint igazi, vérbeli költő az eszmék világában, egy tisztább világban, gyermeki álmodozással élte le életét. A földiekkel keveset törődött. Nem volt érzéke az élet kicsinyes gondjai, küzdelmei, megpróbáltatásai iránt. A hű feleség értett ahhoz, hogy a saját életével fogja fel a gondot, küzdelmet, hogy a költő férj lelke örökös napsugárban élhessen. A családnak, a háztartásnak gondja — mint egykor az édesanyánál, — teljesen a hű feleség gondos szerete- tére súlyosodott. Sántha Károlyné költői férje számára gondtalanná s mindig verőfényessé tudta tenni a kedves családi otthont. Nem mindennapi hűségéért, gyengédségéért, önfeláldozásáért édes jutalma nemcsak egy boldog családi élet volt, hanem az a tudat, hogy az ő szeretete, hite is ott lüktet Sántha Károly örökszép költeményeiben. Legszebb jutalma pedig a szerető férjnek az az elismerése volt, hogy feleségének képét szívének szentélyében az édesanya helyére tette. Már említettük, hogy Sántha Károly 9 év alatt 3 gyülekezetben fordult meg. Annál feltűnőbb, hogy negyedik állomáshelyén, Sárszentlőrincen egyfolytában 34 esztendeig működött, tehát szolgálati idejének egész hátralevő részét itt töltötte el. Bár mindegyik szolgálati helye adott neki kedves ajándékokat, de az igazi otthont mégis Sárszentlőrinc adta számára, az lett lelkében a „kis falum.“ Az elég gyakori helyváltozásokat fiatal éveiben nem szabad nyugtalan, csapongó természettel magyaráznunk. Viszont nem szabad a lőrinci megállapodást megrekedésnek gondolnunk. Már abban az időben olyan híre-neve volt Sánthának a dunántúli egyházkerületben, sőt költeményei révén az egész országban, hogy bármelyik, esetleg városi gyülekezet is tárt karokkal fogadta volna. Sántha nem akart elmozdulni Sárszentlőrincről. Előző, elég gyakori helyváltoztatásai azt mutatták, hogy keresi az egyéniségének megfelelő
