Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.

Életrajz - A munkamezőn

11

munkahelyet, lőrinci megállapodása azt bizonyítja, hogy Sárszentlőrincen megtalálta, amit keresett.

Sárszentlőrincet 1722 szeptemberében Szenicei Bárány György vezetése alatt 8 Györkönyből bevándorolt család alapította. A török idők után a Sió mentén puszta volt a község helyén. A birtok gróf Mercy Florimund tábornoké volt, aki összes birtokaira ez időben telepeseket keresett. Örömmel fogadta birtokán a magyar jövevényeket, akiknek papját különösen nagyrabecsülte. A kis telep a földesúr támogatása mellett gyorsan virágzásnak indult. A nyolc családból pár év alatt 15—20 család lett. Fölötte gyorsan szaporodott a számuk az 1730—40-es években, tehát a Carolina Resolutió idején. A felvilágosult földesúr ugyanis minden jószágán teljes vallás- szabadságot biztosított alattvalóinak. Állítólag a protestánsokat nemcsak védelmezte, hanem szeretetével, becsülésével annyira kitüntette, hogy e miatt Bécsben igazolnia kellett magát.

A pécsi püspök unszolására azonban a vármegye 1726-ban elűzte a kis telep lelkét, szeretett papját, Szenicei Bárány Györgyöt. Három évig a zalamegyei Alsódörgicsén kellett számkivetésben élnie. Azért űzhették el otthonából, mert a tábornok-földesúr évekig tartó külföldi hadjáratokban volt elfoglalva. Amikor hazajővén hírül vette Szenicei Bárány elüzetését, haragra lobbant s ráizent a vármegyére, hogy ám meglássák, hogy az ő „kedves Bárányát“ megfelelő formában azonnal visszahozzák lőrinci eklézsiájába Az izenet komolyságának világos bizonysága az, hogy a vármegye szolgabírákból álló küldöttséggel hívta vissza Alsódörgicséről a számkivetett Bárányt s neki teljes elégtételt szolgáltatott.

Az akkori zavaros időkben, amikor az artikuláris helyeken kívül egyházaink, híveink a legképzelhetet- lenebb zaklatásokat, háborgatásokat szenvedték, Du-