Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.
Életrajz - A munkamezőn
9 rében találjuk. Megint két év múlva, 1870-ben Várpalotára távozik. Várpalota valamivel hosszabb állomáshelye volt ez előző gyülekezeteknél, de hatévi szolgálat után, 1876-ban Palotától is búcsúzik, hogy végleges munkamezejére: kápláni szolgálatának színhelyére, Sárszentlőrincre költözzék. Itt működött egészen 1911 április 16-án bekövetkezett nyugalomba- vonulásáig egyfolytában, tehát 34 esztendeig. Nyuga- lombavonulása után Budapestre költözött, ahol 1928 szeptember 6-án bekövetkezett haláláig lakott. Amint látjuk, Sántha Károly öt gyülekezet körében élte le életét s mindegyik gyülekezethez kötötte valami kedves emlék. Tolnanémedin ismerkedik meg későbbi áldott lelkű feleségével, Sandon alapít családot s ott születik első gyermeke, Várpalotán két gyermekkel, Sárszentlőrincen ismét eggyel gyarapszik a család. Ugyanitt temeti el egy egyéves fiacskáját. Budapesten pedig roskadt vállakkal az élet harcán megfáradva, hitvestársát kíséri el könnyező szemekkel az utolsó nyugovóhelyre, hogy rövidesen ő maga is melléje térjen végső pihenőre. Amint a Gondviselés egy élőhitű, melegszívű édesanya kebelére helyezte a gyermek Sántha Károlyt, úgy ez a Gondviselés a legmegfelelőbb élettársat jelölte ki a számára hitvestársában, Kirchner Idában, a mucsfai lelkész fenkölt lelkű leányában, aki a szónak szép magyar jelentése szerint, felesége, életének egyik fele volt. Sántha Károly hitvese átérezte a költő mellett a maga magasztos hivatását. Olyan nyu- godttá, olyan széppé, olyan harmonikussá, olyan gondtalanná tette Sántha Károly otthonát, amilyenre a költőnek szüksége volt. Sántha Károlynak nemcsak arra volt szüksége, hogy otthonában meleg szeretet lakozzék s hogy gyermekeit édesanyai meleg szeretet vezesse, hanem arra is, hogy legyen, aki az édesanyai meleg gondviselő szeretetet pótolja. Sántha Ká-
