Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.

Életrajz - A munkamezőn

8 léleknek még inkább szüksége van orvosra, mint a beteg testnek, a lelkészi pályát választotta. Bizonyosra vehetjük egyébként — ismerve édesanyja lelkivilágát — hogy ebben a pályaválasztásban nem csekély része volt az édesanya vágyának, imádságának, valamint Czékus István tanácsának. A budapesti közös protestáns theológiára került, ahol Ballagi Mór, Török Pál, Há- berern Jonathán, valamint Székács József, az „ország papja“ voltak szerető és szeretett tanárai. E nagynevű tanárok és a közös theológián eltöltött idők olyan mély hatással voltak Sántha Károly lelkületére, hogy nála a két egyház testvéri együttműködésének, sőt uniójának lelkesebb híve nem akadt. Még nyugalma­zott lelkész korában is többször kifejezést adott az unió megvalósítására irányuló óhajának. Költői te­hetségének kifejlődése és felfedezése szempontjából sem volt közömbös reá a budapesten eltöltött idő. Kiváló férfiak közül többen felismerték az ifjú szép költői tehetségét és a költészettel való foglalkozásra buzdítot­ták, különösképen Székács József, Szász Károly és Karsay Sándor püspökök. Mind gyakrabban megjelenő költeményei rövi­desen ismertté tették Sántha Károly nevét az irodalmi körökben. Székács József egyízben Arany Jánosnak is bemutatta a szép tehetségű ifjút. Képzelhető, hogy Arany kézszorítása és buzdító szavai milyen hatással voltak a nagy költőn mély tisztelettel csüggő ifjú poétára. A munkamezőn. Tanulmányait befejezvén, 1866-ban lelkésszé avat­ták és Sárszentlőrincre került káplánnak. Egy év múlva már a szomszédos Tolnanémedi gyüleke­zete hívta meg a fiatal káplánt lelkipásztorául. 1868- ban pedig már a tekintélyesebb sandi gyülekezet kö­

Next

/
Thumbnails
Contents