Wiczián Dezső: Luther előadói munkássága (Budapest, 1930)

Befejezés

BEFEJEZÉS. A történelmi kutatás igazi értelme a történeti jelenségeknek olyan szempontból való vizsgálata, hogy visszafelé menöleg milyen gyökerekből fakadtak — és milyen hatásokban éltek és élnek tovább. Luthert ilyen szellemtörténeti összefüggésben vizsgálva, kétségtelenül el kell ismernünk nála mindenekelőtt a skolasztika (nominalizmus!), misztika, humanizmus s esetleg az újplatonizmus (elsősorban Augustinus által közvetítve) több-kevesebb hatását. Mindezek felett áll azonban Isten Krisztusban lett történeti kijelentésének a Szentlélek által közvetített hatása, amely szellemtörténeti kategóriákba nem foglalható s amelyei egyszerűen Luther reformátori élményének nevezhetünk. Ez az alapvető vallásos élménye magába olvasztja, nem egyszer „produktív félreértés" alapján, az összes többi hatásokat, ha mindjárt fokozatos fejlődésen keresztül is. Luther tehát szellemtörténetileg sem pusztán több összetevő erőnek az eredője, hanem új hatások kiinduló pontja s Luther óriási történeti jelentőségét mutatja, hogy ezek a hatások éppen legújabban kezdenek ismét fokozott erővel érvényesülni. Miben van Luther előadásainak jelentősége számunkra? Erre nézve a vélemények a legellentmondóbbak. Luther óta az exegetikai tudomány sokat fejlődött s az is kétségtelen, hogy Luthert nem lehet a mai tudományos írásmagyarázat atyjának megtenni. Akik Luthernak e téren való jelentőségét mégis elismerni igyekeznek, azok Lutherban többnyire a humanistát látják. Pedig Luther éppen ez nem volt! Alig van történetileg megalapozatlanabb és lénye gileg helytelenebb felfogás, mint az, amely Lutherban a „szabad kutatás" és a minden „tudományos" álláspontot