Wiczián Dezső: Luther előadói munkássága (Budapest, 1930)
II. LUTHER ELŐADÁSAIVAL KAPCSOLATOS PRO-BLÉMÁK - 2. Luther reformátori fejlődése
irányítja: Deus iustificatur, — amennyiben tudniillik mi magunkat bűnösöknek s ítéletre érdemeseknek ismerjük el, mégis az itt hangoztatott „iustus est accusator sui" gondolat 22 2 szorosan hozzátartozik Luther új iustitia fogalmához. A iustitia-nak a misericordia alapján való megértése egyáltalában nem szorította háttérbe Luther gondolkozásában az ítélet komolyságát. Vogelsang fejtegetéseinek helyes mozzanata abban van, hogy Luthernál a iustitia igazi, evangéliumi értelmének megismerése nein jelentette annak egyszerre való teljes érvényre jutását, hanem ebben a tekintetben Luthernál fejlődés tapasztalható. Hiszen ezt Luther maga is hangsúlyozza, úgy zsoltárelőadásában, mint 1545-i előszavában, ahol élményszerű új megismerésének részletes leírásához hozzáteszi ezt a megjegyzést: ezeket azért mondom el, hogy aki műveimet olvassa, gondoljon arra, hogy én is egyike voltam azoknak, „akik írva és tanítva fejlődtek" (qui scribcndo et docendo profecerint). 22 3 Ilyenformán nem szükséges Luther új megismerését egy határozott időponthoz kötnünk; ezt sem későbbi nyilatkozatai, sem zsoltárelőadása alapján minden kétséget kizáró módon elérni nem tudjuk. Luther reformátori megismerését nem is lehet ilyen közönséges értelemben vett „megtérésének nevezni. Hanem a iustitia Dei evangéliumi értelme hosszas lelki küzdelmek után, fokozatosan alakult: ki és lett világossá előtte. Ezt a küzdelmet zsoltáreőadásában a 30. (31.) zsoltártól kezdve világosan felismerhetően figyelhetjük meg, nem csupán az új formulázásra való törekvésben, hanem jegyzeteinek meglehetős lelki felindultságot eláruló hangján ott, ahol a iustitiáról bővebben beszél. Hiszen az augustinusi formula: „Christus est fides, justitia, gratia nostra et sanctificatio nostra" már a Sententiákhoz írt jegyzeteiben is előfordul, anélkül, hogy ez ott nála kimutathatólag bármiféle lelki emóciót is okozott volna. De az bizonyos, hogy a iustitia kérdése már zsoltárelőadása előtt is foglalkoztatta Luthert, hiszen ez végeredményben a legszorosabban összefügg kolostori lelki küzdelmeivel a bűnbánat szentségével és a predesztináció gondolatával kapcsolatban. Most az egész, személyes lelki kérdése mellett
