Wiczián Dezső: Luther előadói munkássága (Budapest, 1930)

Bevezetés

BEVEZETES. A reformáció nagy eseményeinek egymásután következő jubileumi évfordulói fájdalmasan éreztetik azt a szomorú tényt, hogy Luthernak az alakja, akinek személyéhez ezek a világtörténelmi jelentőségű események elsősorban fűződnek, ma még sok tekintetben tisztázatlan előttünk. A régebbi, úgyszólván csak építő célt szolgáló, népszerű Luther-kép hiányait a katholikus Luther-kutatók: Denifle

1 és Grisar

2 támadásai tették nyilvánvalóvá s elsősorban Denifle munkája ösztönözte a protestáns tudósokat is Luther újabb tanulmányozására, aminek főtémája Luthernak középkori katholikus — skolasztikus forrásaihoz való viszonya lett. Az új irányban megindult Luther-kutatás problémáiról és eredményeiről annak idején Boehmer lipcsei egyháztörténész számolt be egy alapos tanulmányában/ Ma Luther forrásainak részletes elemzése némileg háttérbe szorult s inkább Luther theologiájának főgondolatait s azok fejlődését vizsgálják; tehát a puszta történeti szempont a szisztematikus szemponttal párosult, sőt — azt lehet mondani — az utóbbi nyomult előtérbe. Nem célom a Luther-kutatás mai állásának részletes ismertetése, csupán annyit tartok megemlítésre szükségesnek, hogy ebben elsősorban Holl Károly (f 1926) hatása érvényesül, aki nagy feltűnést keltett Luther-tanulmányaiban

4 az igazi, eredeti Luther megismerését általában Luther korábbi irataira, mindenekelőtt újabban felfedezett előadásaira korlátozza. A másik irányt viszont Stange göttingeni professzor képviseli, aki Luther theologiáját az ethikai kérdések előtérbe állításával vizsgálja/ Mellettük viszonylag önálló helyet foglal el Seeberg Erich legújabban megjelent s több kötetre tervezett Luther-tanulmányával

6, melyben I 1