Wiczián Dezső: Luther-tanulmányok. I. Luther, mint professzor. Budapest 1930. (A Luther-Társaság kiadványai. Új sorozat XII.)

II. LUTHER ELŐADÁSAIVAL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK. - 1. LUTHER ÍRÁSMAGYARÁZATI (EXEGETIKAI) MÓDSZERE.

40* voltak segítségére. Ellenfeleivel szemben, akik minduntalan a pápa és az egyházi atyák tekintélyére hivatkoztak, egyre inkább az írás kizárólagos tekintélyének az alapjára helyezkedik,

15

4 ami a lipcsei vitában végül oda vezeti, hogy a pápa tekintélyét is kétségbe vonja.

15

5 De ennek az állásfoglalásnak a kialakulását megtaláljuk már első előadásaiban is. Luther ugyanis nem merte volna az írást minden általánosan elfogadott egyházi tekintéllyel szembeállítani, ha annak feltétlen igazságáról maga is meg nem győződött volna. Amikor zsoltárelőadásában azt mondja, hogy az írás kiváló tulajdonságai (virtutes): lux, veritas, sapientia,

15

0 továbbá, hogy ami az állatnak a legelő, embernek a ház, madárnak a fészek, halaknak a víz, az a hívő lelkeknek az írás,

15

7 akkor nyilvánvaló, hogy ez nem valami szárazan tudományos megállapítás, hanem a saját tapasztalatán alapuló bizonyosság. A Szentírás minden igéje forrás, amelyből az üdvös tanításra szomjúhozok kiapadhatatlan vizet meríthetnek.

15

8 Az írásnak ez a legfőbb, sőt egyetlen tartalma, amely a hívőt egyedül elégítheti ki: Krisztus, —- amint azt már fentebb kiemeltük. Ezen az alapon Luther az Operationes-ben azt a tételt állítja fel, hogy az írásnak csak egy, változatlan értelme lehet s ez az értelem egyszerű is,

15

9 sőt később még a Szentírás világosságát is hirdette.

16

0 Mégis ez nem jelenti azt, hogy Luther az egész írást a maga teljességében és minden részletében Isten világos és csalhatatlan Igéjének tartotta volna, amelyre a fenti jelzők minden esetben ráillenek. Ezért Luthernak a Szentíráshoz való viszonyában már régebben bizonyos ellentmondónak látszó kettősséget állapítottak meg. így például egy alkalommal azt mondja: hogy Jónás három napig a hal gyomrában volt, ezt nem hinnők el, ha nem volna a Szentírásban. Másfelől viszont ismeretes az a merész lépése, hogy az Újszövetség fordításának 1522-i kiadásában a fordításhoz és az egyes újszövetségi iratokhoz írt előszavaiban az újszövetségi könyveket különbözőképen értékelte s Jakab, Júdás levelét, a héberekhez írt levelet és a Jelenések könyvét milyen kevésre becsülte. Jakab levelét „szalma levél"-nek nevezte és ezeket az iratokat, részben a kanonikus sorrend megbolygatásával az Üjszö-