Wiczián Dezső: Luther-tanulmányok. I. Luther, mint professzor. Budapest 1930. (A Luther-Társaság kiadványai. Új sorozat XII.)
II. LUTHER ELŐADÁSAIVAL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK. - 1. LUTHER ÍRÁSMAGYARÁZATI (EXEGETIKAI) MÓDSZERE.
38* azonban a szenvedések útján erősíti meg reményükben. Mert ez a Szentírás értelme: qui extra tribulationem est, extra statum et spem salutis est. — Ezek a gondolatok általában véve Luther mélyértelmű egyházfogalmának a főgondolatait tükröztetik, de annál különösebben hat, hogy ezek fejtegetése céljából milyen erőszakot tud elkövetni ilyen alapjában véve csekély jelentőségű szövegen. Ez mutatja legfeltűnőbben, hogy az allegorizálás tulajdonképen nem a szöveg magyarázása, hanem — kevés kivételtől eltekintve — sokkal inkább a szövegbe való erőszakos belemagyarázás volt. Mégis a prédikációkra való előkészület bizonyos tekintetben új szempontokat nyújtott a szentírási szöveg megértésére és magyarázására nézve. Jellemző, hogy éppen a tízparancsolatról tartott egyik prédikációjában kel ki Luther igen élesen a skolasztikusok ellen, akik az allegorizálással alkalmat adtak annak a mondásnak az elterjedésére, hogy a Szentírásnak „viaszorra" van (ezt a prédikációt 1518-ban tartotta!). 14 6 Ezen az alapon ugyanis mindenki a saját véleményét magyarázhatta bele a Szentírásba. Egy másik körülmény még ennél is jelentékenyebb hatással lehetett Luther írásmagyarázati módszerének kialakulására. Feltehető, hogy Luther már korán próbálkozott egyes szentírási részek németre fordításával. Első kétségtelen bizonyítékunk erre nézve ugyan csak az 1517-ben megjelent hét bűnbánati zsoltár fordítása és magyarázata, de viszont már a zsoltárelőadásban is vannak olyan helyek, ahol a latin kifejezéseket német szóval igyekszik érthetőbbé tenni. Az ilyen fordítási kísérleteknél a szöveget már szószerinti értelmében kellett megragadnia, mivel csak így sikerülhetett a fordítás. Az említett hét bűnbánati zsoltár fordítása egyébként igazolni látszik ezt a feltevést. Már a címe: „Die sieben puszpsalm mit deutscher auszlegung nach dem schriftlichen synne" 1* 7 elárulja azt, hogy Luther csakugyan a szöveg szószerinti hű visszaadására és magyarázatára gondolt s egy-két kivételtől eltekintve, ahol az allegorizálásra való hajlandósága még előtűnik, 14 8 ezt a célját csakugyan meg is valósította. Annak ellenére, hogy a bűnbánati zsoltárok előszavában igen szerényen nyilatkozik
