Wiczián Dezső: Luther-tanulmányok. I. Luther, mint professzor. Budapest 1930. (A Luther-Társaság kiadványai. Új sorozat XII.)

II. LUTHER ELŐADÁSAIVAL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK. - 1. LUTHER ÍRÁSMAGYARÁZATI (EXEGETIKAI) MÓDSZERE.

35* koztatott betűszerinti értelmezése ellen tiltakozik, akkor Lyrát, ha ezt kifejezetten nem is mondja, valósággal mégis „carnaliter intelligens"-nek minősíti. Luther különben a négyféle értelemnek ezt az ismét két csoportra való osztását előadása folyamán nem tartotta be, hanem a szellemi értelmet sok esetben egybefoglalta a misztikus, vagyis általában az allegorikus stb. értelmekkel. Ez mutatja, hogy mennyire uralkodott rajta az örökségképen átvett forma s mennyire nehezen tudott attól szabadulni. De már a zsoltárelőadása kezdetén jelentkező carnalis és spirituális megkülönböztetés új irányban való haladásának és fejlődésének csíráját rejti magában, még pedig nem csupán formai, hanem tartalmi tekintetben is. Hiszen a caro és spiritus szembeállítása egész theologiai gondolkozásában igen jelentős szerepet játszik.

13

4 De még egy másik motívumot is tekintetbe kell vennünk, amely Luther fejlődésére s különösen a Szentíráshoz való viszonyának a kialakulására nagy jelentőséggel bír. Ez Staupitz hatása. Eléggé ismeretes, hogy Staupitz milyen megértő lelkipásztori gondossággal segítette keresztül lelki kétségein a fiatal Luthert.

13

5 Staupitznak Luther exegetikai fejlődésére való hatását E. Wolf-nak beható tanulmányai után újabban Bauer Károly hagsűlyozta erősebben,

13

6 nem ugyan Staupitz előadásaival kapcsolatban, amelyeknek irott emlékei nem maradtak fenn, hanem abban a tekintetben, hogy Staupitz volt az, aki Luthert Krisztusra, mint az írás és az egész vallásosság középpontjára utalta. Annak tehát benső, lelki oka volt, hogy Luther éppen Faber Stapulensishez csatlakozott zsoltármagyarázataiban, akinek exegetikai képessége pedig jóval alatta állott Lyrai Miklósénak. De Luthernak akkor még az evangélium igazi értelméért vívódó lelke csak Krisztust kereste, éppen a számára oly kedves zsoltárokban is s ezért felelt meg neki jobban Faber módszere, mely ezt a benső kívánságát kielégítette. Nem tudományos módszertani megfontolások, hanem lelkének vallásos szükségletei vezették annak az írásmagyarázati elvnek a felállításához, hogy „minden prófécia és minden próféta az Úr Krisztusról értendő."

m Ezt pedig 3*