A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.
Dr. Zsedényi Béla: Hierarchia és kyriarahia a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyház alkotmányfejlődésében.
sikereikre vezető, gerinces kitartást mintegy megelevenedve felvonulni látta maga előtt, bűnt követne el, ha fel nem jegyezné feltörő aggodalmait a mai kor egy-két, e nemes tradíciókból kiütköző, s aggasztó jelensége felől. A lelkészi és világi elem egyenjogú egyházi befolyásával kapcsolatban s a kiépült harmónia, a paritás veszélye szempontjából komolyabb figyelmet különösen kettő érdemel e sorból. Az egyik a világi telem immár hosszabb idő óta megállapítható közönye, amely ma nem csak e harmónia könnyebben elképzelhető megbontásával, hanem egyelőre még nőttön nőve, egyházunk további fejlődésének, s építésének a megakasztásával is fenyeget. Már Mikler is súlyos aggodalomként vetette fel nagyérdemű munkájában, a bevezető fejezetben közölt történelmi vázlat végén, e szavakat: „Némi árnyékot vető felhő egyházunk különben kitisztult égboltján az a közöny, mely az egyházi kormányzatban az utóbbi időben a világi elem részéről mutatkozik, s ki tudja, nem fogja-e észrevétlenül új, veszélyes irányba terelni egyházi alkotmányunk továbbfejlődését." 41 ) Javult-e azóta a helyzet? Bizonyára nem. A háború szörnyű borzalmai, amelyek közt a szent igék biblikus tisztasága és a megtört lelkek köré sűrű hálókban fonódó miszticizmus új harcra keltek, a trianoni tragédia, amelynek keresztje a magyar egyházak közül a mienkre nehezedett a legnagyobb súlylyal és a magyar élet reánkköszöntő, eddig még sohase látott Ínséges esztendői, amelyek a kenyér utáni hajsza kétségbeesésével és a kincskeresők kapzsi csákányaival ássák alá a jhitet és az evangéliumra hulló életet, mintha mind éles köveket szórtak volna az utakra, amelyek templomainkhoz vezetnek el. A másik aggasztó jelenség röviden az egyházkormányzó világi erők kiválogatásának téves vágányára való kisiklásában volna megjelölhető. Szerencsére e jelenség ma még korántsem általános s eredőit bizonyára csupán a mai kor talán csak ideigóráig uralkodó és remélhetőleg hamarosan letűnő mentalitásában nyeri. Mint kóros jelenség azonban mindenesetre figyelmet érdemel és az orvoslás sürgős szüksége folytán feltárásra szorul. Az egyházkormányzó világi elemek kiválogatása a letűnt küzdelmes korszakokban természetszerű, sőt szükségszerű bá«) L. Mikler id. m.-t. 23. 1.
