A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.
Dr. Zsedényi Béla: Hierarchia és kyriarahia a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyház alkotmányfejlődésében.
így benne az egyházi és világi elem paritása, mint a mai magyar ev. egyházkormányzat egyik fundamentális alapelve, mintegy természetszerűleg kitermelődik és sajátos ősformát talál; az út, amely ennek az alapelvnek a mai alkotmányban való megrögzítéséig elvezet, korántsem egyenes. Az egyházalkotmányfejlődés harmadik korszaka, amely az első Carolina Resolutioval veszi kezdetét s több mint egy évszázadig tart, kitérés az egyenes útról s a történelmi helyzet követelményeiben fakadt elhajlás a kezdet szervezetlenségében is ősf ormaként megállapítható, a mai véglegesen kialakult szervezetben le is szegezett paritás elvétől. Ez a korszak a kyriarchia kora. Ennek a korszaknak a határköveit megjelölni azonban nem egészen könnyű feladat. Mert ha az egyház alkotmánytörténete az első Carolina Resolutiotól 1848-ig számítja is e korszakot, s több-kevesebb jogosultsággal e kor teljes egészében a kyriarchia korszakának volna is nevezhető, e határkövek még sem pontosak. A kezdet, a Carolina Resolutio, helyes határként még inkább elfogadható, mert benne fakadtak azok az adottságok, amelyeken szükségképen nőtt nagyra a kyriarchia, — bárha, mint fellépett és fokozatosan erősbödő irányzat, — már e határkő előtt is megállapítható. Az 1848. évi alkotmányreform és a benne kimondott vallásegyenlőség azonban csak az egyházalkotmányfejlődés történetében jelent pontos és helyes határkövet s az evangélikus hierarchia és kyriarchia fejlődésének a vázlatában, — mivel a kyriarchia nagyranőtt uralma tulaj donképen e forduló előtt már évtizedekkel összeomlott, némely jelentősebb kyriarchikus vonás pedig jóval túlélte e fordulót, — csak az egyházalkotmány történetéből, a technikai beosztás célszerűsége kedvéért átvett, s így csak hozzávetőlegesen megvont határként bír jelentőséggel. Átmeneti korszak ez mindenképen, melyben a kyriarchiát a helyzet kényszerűsége szüli s ha uralma a sorompóba állított eleven energiák folytán, a szükséges korlátokon túl terjed is, a normális, nyugalmi állapot beköszöntésekor, a jogállam rendszerének pirkadásakor önmagától összeomlik s viszszahelyezkedik az ősi formák lényegében kialakult egyensúlyba. Az előbbiektől lényegesen megkülönbözteti azonban ezt a kort a hierarchia és kyriarchia értékelésének a szempontja-
