A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.
Dr. Zsedényi Béla: Hierarchia és kyriarahia a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyház alkotmányfejlődésében.
ból az, hogy míg azokban az értékelésnek igen sok nézőpontja és alapja volt és lehetett, ennek a kornak e két rendszer mérlegét érintő adottságai csaknem kizárólag az állam és az egyház viszonyában, e viszonyban időnként beállott változásokban és magában az egyházi életben jelentkező jelenségekben csúcsosodnak ki. Ebből a különbségbői következik, hogy — eltérően a korábbi századok fejlődésének a bemutatásától — most már úgy a köztörténet, mint az egyházalkotmányfejlődés eseményeire is csak szükségszerűen fogunk rámutatni s háttérként csupán az állam és az egyház viszonyának ama lépcsőit kell megállapítanunk, amelyeken a hierarchikus és kyriarchikus irányok főbb mozzanatai előretörnek. Az első Carolina Resolutio, ha módot és lehetőséget is nyújtott arra, hogy a küzdelmek és üldöztetések között szinte teljesen szétbomlott és a pusztulás szélén álló evangélikus egyház újra szervezkedhessek, az állam és az evangélikus egyház viszonyában nem jelent haladást. Az abszolút uralomnak a protestantizmussal szemben ridegen ellenséges szelleme tükröződik vissza ebben a rendeletben is, amely — habár az uralkodó a Rákóczi szabadságharcát befejező 1711. évi szatmári békében a protestánsok vallásszabadságát biztosító törvények épségben tartására és sérelmeiknek országgyűlési orvoslására kötelezte el magát, — már az 1715. évi országgyűlésen kiütközött, ahol a túlnyomó többségben levő királypárti és katholikus rendek a sérelmeket újra az egyesek magánügyeinek deklarálták és a protestánsok törvényes jogait csak mint „királyi kegyelemből" ezidőszerint fennálló jogokat ismerték el. 1 ) Maga a Carolina Resolutio is csak királyi kegyelmi tény, ideiglenes érvényű s bármikor megváltoztatható. De a protestáns vallások szabad gyakorlatát is csak részlegesen biztosítja. Különbséget tesz a nyilvános és magánvallás gyakorlat között s az előbbit csak az u. n. inarticulált, vagyis valamely törvényben ilyenként megjelölt, azaz becikkelyezett helyeken engedi meg. A földesúri jogok tekintetében e rendelet az Explanatio Leopoldina alapján áll, de csak a királynak, mint „a vallás védőjének" engedélyétől teszi függővé, hogy a földesurak vallási tekintetben valamit is változtassanak. E rendelet szerint tehát az evangélikus vallás is csak tűrt vallás a szó szoros értelmében s amíg megtűrt állapota is a királyi kegy *) L. Kérészy: Az egyházjog tankönyve. 138. I.
