Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

I. A reformáció története a Szepességen

Leudischer kiválóságát mutatja épen az a körülmény, hogy széles körben oly nagy hatást tudott kelteni, mert rábeszélési modora és meggyőző ereje ellenállhatatlan volt. Nemcsak saját egyházközségének, hanem egész vidékének lelkipásztora volt, akihez ragaszkodott a nép, mert a korszellem eszméit népies modorban, mindenki által megérthető módon fejtegette. A vikárius teljesen egyetértett a poprádi, felkai és szepes­szombati papok kérelmével és arra kérte Moller Gy. szeniort, hogy ne sajnáljon se fáradságot, se időt, hogy lehetetlenné tegye Leudischert, aki mint „főlutheránus" mérget terjeszt és az egy­házat szégyenbe és gyalázatba dönti. 79 ) Okvetlenül el kell őt távolítani helyéről, mert megfertőz mindenkit, aki közelébe jut és Moller Gy. erre megbízza a feljelentő papokat, hogy indítsák meg ellene a keresetet, vegyék el Leudíschertől, ha kell, erőszakkal megbízólevelét, melyhez jogtalanul jutott és tiltsák meg neki az egyházi funktiók végzését. 80 ) A küldöttség a malompataki bíróhoz fordult, felolvasta neki a vikárius levelét, mely mind Leudischer, mind a malompatakiak eljárását a leg­élesebb hangon elítélte és Leudischert azonfelül gonosz- és hazugnak is bélyegezte. A bírót szerfelett felháborította a levél ezen hangneme és hangoztatta, hogy mennyi jogtalanság és sérelem esett már rajtuk és Leudíscheren, aki a legnagyobb becsületben és tisztességben áll előttük és kinek a megbízó­levelét semmi szín alatt kiadni nem fogfák. Haragosan az asz­talra csapott és határozottan kijelentette, hogy „nem az lesz a mi papunk, akit ti akartok, hanem akit mi megválasz­tottunk". 81 ) A reformáció egyik sarkalatos elvét, az egyházközségnek lelki ügyében való önálló rendelkezési jogát látjuk itt érvé­nyesíteni. A szabad pap választási joghoz a nép ragaszkodik, mert a község és egyén felszabadult a hierarchikus rendszer nyomása alól és a nép a reformáció tanai folytán tudatában van egyházalkotó szerepének és élni is akar jogaival és kiví­79 ) Unde iidem ipsi Laici, ut improbum eorum conatum effectui manciparent, et vínum imbibitum evomeret, iterum Archi-Luteranum íllum nobis in opprobrium et contemtum (uti manifeste dicere habuerunt, ad­duxerat; (u. o.) 80 ) u. o. 309. 1. 81 ) Ach vos 24 Plebani vultis nobis piebanum constítuere, quem vos vultis, non fiet, et percussit manu ad mensam, plenus furore, (u. o. 309. 1.)

Next

/
Thumbnails
Contents