Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
nélkül e tanok terjedését, nehogy őt egykor e miatt bűnbaknak állítsák oda. Az igazhitű egyházat akarja ő megerősíteni és megszilárdítani és erre királyi megbízást ís kapott. Meginti, utasítja és figyelmezteti a papságot, hogy Jézus Krisztus irgalmára könyörögjenek, hogy az Isten kegyelme hárítsa el e bűnöket és vétkes tévedéseket tőlük; világosítsa fel a keresztény fejedelmeket és mentse meg az anyagi viszontagságtól hányatott keresztyén egyházat, szállja meg isteni ihlettel a népeket és teremtse meg ismét a hitegységet és óvja meg a tévelygőket a kárhozattól. Inti a papságot és világiakat, tartózkodjanak Luther tév tanaitól és ne hirdessék azokat se otthon, se nyilvános helyeken, semmi szín alatt ne hallgassák meg; sőt egyházban, otthon és gyűléseken akadályozzák meg azt, hogy mások hallgatói legyenek e hamis tanoknak. Az egyház régi szertartásain semmi változtatást keresztülvinni ne engedjenek. Aki pedig nem követi ezt az atyai intelmet és megvetvén azt, egyházszakadást idéz elő, azt örök átokkal sújtja, bebörtönözteti, ingó és ingatlan vagyonát pedig elkoboztatja. 7 ) Horváth János szepesi prépost 1524-iki rendelete a legszebben igazolja, hogy a reformáció tanai akkor a Szepességen nemcsak, hogy elterjedtek, hanem már gyökeret vertek, mert a prépost eléggé hangoztatta, hogy a hívek tekintélyes része már magáévá tette mindazokat a reformokat, amelyeket ő oly részletesen felsorol és amelyek a reformáció vezereszméít magukban foglalják. Az egyetemes köziélek érvényesülését látjuk, midőn a Németországon hirdetett eszmék a Szepességen is köztetszésre találnak és oly általánosak, hogy a helyi momentán okok közreműködésével csakhamar győzelemre is juthatnak. A prépost tiltakozása keveset ártott az új eszmeáramlat elterjedésének, hiszen a prépostnak sem tekintélye, sem befolyása nem volt ahoz, hogy préposti hatalmával imponálhasson. Erkölcsi tekintetben pedig egyáltalában nem vállalkozhatott irányító szerepre, mivel jelleme minden ethikai alap nélkül való. Tiltó szava inkább használt a reformáció tanai elterje7 ) Matr. Molleriana 276—280. 1. — A rendeletet közölte Ríbini, Memorabilia Aug. Conf. in rcgno Hung. Posoníi 1787. II. 403—409. 11, és ujabban Egyháztört. Emlékek a magy, országi hitújítás korából, Bpest 1902. I. k. 143—147. 11.
