Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

I. A reformáció története a Szepességen

désének, mert az ő erkölcsi életmódja általános megbotránkozás tárgya lévén, így papok és hívek inkább a prépost rendeleteinek ellenkezőjét tették meg. De maga Horváth János sem vette komolyan rendeletét és annak végrehajtásával mit sem törődött, úgyhogy Fischer András és Leudischer György, a Szepesség mélyebben szántó első reformátorai, eléggé kedvező viszonyok között kezdhették meg az uj tanok hirdetését. Fischer András és Leudischer György még nem határozott egyéniségek, de a Szepesség reformációjának számottevő úttörői. Mindegyik kapkodó és nyugtalan természet. Buzgóságuk és lelkesedésük nagyobb volt tehetségüknél. Még nincsen kijegecesedett rendszerük s állhatatlan, bolyongásra hajló természetük sokszor Hutten Ulríkra emlékeztet. Túlzásoktól egyik sem ment, mivel egyik sem kiforrott egyén s utoljára maga a reformáció egész rendszere is még csak kialakulófélben van, azért mutatott az ő reformátori működésük szintén még nagy ingadozásokat. Sokat tettek azonban a reformáció fontosabb eszméinek hirdetése és terjesztése érdekében a Szepességen, annyival is inkább, mivel mindegyik a Szepesség legnevezetesebb gócpontjain fordulván meg, hirdetett tanaik csakhamar széles körben lettek ismeretesekké. Az ő hivatásuk volt, hogy a Szepesség legjelentősebb helyein, ha nem ís mindig következetességgel, de erős meggyőződéssel és kitartással hirdessék és terjesszék a reformáció lutheri irányzatát, egyházi szervezetet azonban már nem voltak képesek adni, ahoz hiányzott bennük a szervezőtehetség. Az új hittanoknak a szepesi néppel való első megismertetése jórészt Fischer András és Leudischer György érdeme, de az egyházaknak az új szellemben való szervezése már mások munkája. A hitterjesztés és az egyházszervezés egyaránt nehéz, fárasztó és viszontagságteljes munka és míg amaz erélyes fellépést, a körülményekkel való megalkuvást és folytonos küzdelmet követel, addig az utóbbi feltételezi a tudományokban való elmélyedést és az elméleteknek szerencsés kézzel való gyakorlati alkalmazását is. Fischer A. és Leudischer Gy. a theologikumokban még ingadozók, de a reformáció által felvetett eszmék lelkes és elszánt hirdetői, kik készek felvenni a harcot a régi egyház képviselőível s tmiatt mindegyik sok zaklatásnak s üldözésnek volt kitéve, sőt Fischer András, minden valószínűség szerint