Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
A reformáció eszméje a Szepességen teljesen megérett és mint a köziélek kifejezője futótűzként terjedt el városaiban és falvaiban egyaránt. A mozgalom egyetemességét bizonyitja az, hogy úgyszólván egyszerre támadtak* a Szepesség különböző helyein a reformációnak lelkes hirdetői, kik valamennyien a közhangulat kifejezői voltak, midőn támadták az egyház hierarchikus, aristokratikus voltát és az egyénnek, az egyházközségnek mint individuumnak jelentőségét tolták előtérbe. A régi egyház elvesztette tekintélyét a hívek és egyházi férfiak előtt és az új irányzat, mely nem kedvezett a hitelt vesztett egyházi intézményeknek, népszerű és divatos lett. Sokszor hiányzott még itt-ott az igazi belső meggyőződés, de meg voít a hajlandóság arra, hogy a forradalmi irányzatot győzelemhez juttassák és az egyházközség, az egyén jogainak figyelembevételével a társadalmat is az új egyházi renddel együtt átalakítsák és újjászervezzék. 1520-ban Leibiczon, Késmárk szomszédságában történt a zászlóbontás. Preisner Tamás ottani pap hirdette ki akkor a szószékről Luther Márton wittenbergi tételeit. 1 ) A jég meg van törve. Az eszme testet öltött és Luther thesisei hatnak, mert e kor eszméjének kifejezői. Tény az, hogy a wittenbergi egyetemen már 1522-ben szepesi studensekkel találkozunk, akik Luthernek és Melanchtonnak tanítványai voltak. Az első szepesi deák a wittenbergi egyetem anyakönyvi tanúsága szerint a lőcsei származású Cyriák Márton, aki 1522-ben a nyári félévben volt Melanchton hallgatója Wittenbergben. 2 ) Cyriák Mártonon kívül még Siegler János, is lőcsei illetőségű, aki Cyríáknál valamivel későbben *) Hradszky i. m. 306. 1. és Sváby i. m. 139. 1. 2 ) Cyriák M. lőcsei illetőségét felemlítette először Monedulanus Péter (Csókás): De homine magno illo ín rerum natura miraculo et partlbus ejus essentialibus c. 1585-ben Wittenbergában megjelent munkájában. Onnét vette azt át Seckendorf: Commentarius historicus et apologeticus de Lutheranismo 1688-ban kiadott művében (lib. I. 139. §.) Ezektől átvették Ribini /.: Memorabile eccl. A. C. in R. Hung. Posonii 1787. 4—5. 1. és Klein S.: Nachrichten von den Lebensumständen u. Schriften ev. Prediger Leipzig 1789. I. 32—34. 1. Véglegesen tisztázta a kérdést Tomaschek: Andenken an die 300jährige Jubelfeier ev. Gemeine in der k, Freistadt Leutsthau. Leutschau 1814. 17. 1. Tomaschekkel dr. Forstemann hallei egyetemi könyvtárnok közölte az tinyakönyvi bejegyzést, mely szószerint igy hangzik: „Martinus Círiaci de Lewczosia Dioc. Strigoniensis."
