Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

IV. Az ágostai hitvallású evangélikus közoktatás története a Szepességen

minden nyilvános iskola, tehát Iglón is és ezentúl csak magánoktatás folyt egészen 1784-ig. Miután az evangélikusok Iglón Lubomirszky Szaniszló Herákliüs herceg különös kegyéből 1694-ben imaházat emelhettek,

20

) úgy játszották ki ezt a sérelmes intézkedést, hogy két kántort tartottak, akiknek gyűjtésből személyenkint 50 frt.-nyí jövedelmet biztosítottak. Ezek foglalkoztak azután magántanítással és minden egyes tanítvány hetenként egy polturát fizetett nekik. E két kántoron kívül a XVIII, se, végén két magántanítót is alkalmaztak, akik latin és magyar nyelven kívül számtanra ís tanították a tanulókat, A magántanítókat herceg Lubomirszky Szaniszló szigorú rendelete folytán nem díjazhatta az ev, egyházközség, hanem azok teljesen a fiuk szülőinek segélyezésére szorultak,

21

) Az egykor oly virágzó iglói ev, latínískola oly nyomorúságos állapotba jutott, hogy a tanítók magánvállalatává sülyedt le a vallási türelmetlenség következtében. Az egyház újra felélesztette iskoláját, midőn II. József türelmi rendelete (1781,) értelmében 1784-ben engedélyt kapott egy egyszerű triviális iskola felállítására. Hármas «csoportban tanították abban az olvasás és írás elemeit, a grammatikát és szintaxist és ennek megfelelően megkülönböztették a classis legendí-t, a grammatista és a színtaxísta osztályt. Alig, hogy az iskola kissé föllendült, csakhamar nagy szakértelemmel megszabott szervezetet kapott az az 1793-ban megszerkesztett „Schulordnung'-gal és a konventnek a rendtartáshoz függesztett, kiváló pedagógiai érzékről tanúskodó utasításaival, melyeket Pákh Károly, az intézet történetírója magyar fordításban egész terjedelemben közölt.

22

) 3

") Az imaház a város falain kivül az ev. főgimn. mai tápiníézeti épületének helyén állott. 21

) Collectanea variarum conscriptionum post reincorpotationem, tam Urbarialium quam Dicalium ab Anno 1772. c. kézirat, melyben Tiszta Pál kir. adminisztrátor a XIII szepesi város visszacsatolása után Mária Teréziának tiszta képet rajzol a visszacsatolt városok gazdasági, kulturális viszonyairól. A kézirat az iglói ág, hitv. ev. főgimn. könyvtár kéziratgyűjteményében van. V. ö. ,,Igló kír. kor. és bányavárosának képe a magy. koronához való visszacsatolása idejéből" c. tanulmányomat (Közi. Szepes v. multj. 1910. II. évf. 214. 1.) -) Pákh K. „Az iglói ág. hitv. ev. főgimn. tört.-e Igló 1896. 8—32. i. — Megjegyzem, hogy Pákhnak az intézet legrégibb történetére vonatkozó