Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
IV. Az ágostai hitvallású evangélikus közoktatás története a Szepességen
ís tagjai. É gyűlés jobban- ítélhet az iskolaügyekben, mint a nagyrészt egyszerű polgárokból álló egyháztanács, kikről a memorandum maga ís elismeri, hogy magasabb ismeretek híján vannak. Képtelenségnek tartja, hogy a szepesi egyháztanács minden választott tagja ís válassza a tanárokat, hiszen így megeshetnék, hogy a tudatlan, egyszerűbb elem számbeli túlsúlyánál fogva kiragadná az irányítást a nemesi pártfogók kezéből, kik az intézetért mégis legtöbbet tettek. Végül kimutatja, hogy a tanárok meghívó-leveleit (vocator) sok esetben csupán az elnöklő iskolafelügyelő s a jegyző írták alá s a líceumi pecséttel látták el. A vitás ügy 1836-ban július hó 26-án a Nyíregyházán tartott kerületi gyűlés elé került, mely, egy kiküldött bizottság javaslatára, — úgy ítélt, hogy tétessék az vissza a késmárki iskolatanácshoz (pártfogóság), mint első fórumhoz (hol Spóner eredetileg nem engedte tárgyalni). 84 ) 1836-ban augusztus hó-42-én tehát a késmárki iskolatanács elé került az ügy s ekkorra a bízottság egy újabb jelentést dolgozott ki, melyben reflektált Spónernek a memorandumra tett megjegyzéseire. Rossz néven veszi Spónertől, hogy „tudatlan tömeg"-nek tartja a késmárki egyháztanácsosokat, noha az egyháznak akkor több mint 3500 tagja volt s valószínű, hogy ezek között akad 99 művelt egyén, kit az egyháztanácsba beválasztanak. Hajlandó a bízottság kompromisszumra a filológiai tanszék mielőbbi betöltése érdekében s beleegyezik, hogy az a jogi tanszék módjára töltessék be, de ezzel nem mond le semmiféle jogáról más tanár választásánál. 8n ) Az iskolatanácsban (pártfogóságí közgyűlés) élénk vita fejlődik ki, végre is a bizottság álláspontját fogadják el és a tanári szék betöltése dolgában is helyeslik''javaslatát, de kimondják, hogy ez nem jelent jogfeladást. 86 ) Spónert s a vidéki nemességet azonban nem elégítette ki ez a határozat s megfelebbezte az Eperjesen augusztus hó 23-án tartott egyházkerületi törvényszékhez. E törvényszék a bemutatott oklevelek alapján jogosnak ismerte el mind a késmárki, mind a vidéki patronusok pártfogói jogait s kimondta, hogy a vidéki 84 ) Copia Protocolli Conventus Distríctualis Niregyhazae celebrati. Anno 1836. 42. és 60. §§. (Kés. ág. kitv. ev. egyházközségi levélt, fasc. 1836.) 85 ) Kés. ev. lic. levélt, fasc. II. B. 33. sz. Protocollum Conventus Schoiastici d. 21. Aug. 1836. (Kés. ev. lic. levélt, fasc. II. B. 34. sz.)
