Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
IV. Az ágostai hitvallású evangélikus közoktatás története a Szepességen
dumra vonatkozó észrevételeit (21 1.) s részletesen, pontrólpontra cáfolja annak állításait s az egész pártfogóság ügyét más világításba helyezi. 83 ) Rámutat arra, hogy nem alakult ki egységes joggyakorlat a késmárki egyház s a helybeli és vidéki pártfogó testületek között, hanem bizonyos határozatlanság mutatkozik a múltban mind a követett eljárás, mind az elnevezések dolgában. A jegyzők nevezték el a gyűlést, hol Kírchenkonvent-nek, hol Schulkonvent-nek, sokszor pedig csak „zahlreiche Versammlung"-ról van szó, közelebbi meghatározás nélkül. Szigorúan körvonalozza az egyháztanácsi és az iskolatanácsí vagy pártfogóságí közgyűlés mibenlétét és kitér a jogokra, melyeket az 1760-iki koalíció a nemeseknek ad a pártfogósági gyűléseken s melyekkel azóta a nemesség ís élt. A tanárválasztás kérdésében épen a memorandummal ellentétes nézetet vall s kétségbevonja, hogy e jogot valaha gyakorolta volna az egyháztanács s erre több érvet is hoz fel. Helytelennek tartja, hogy a késmárkiak nem akarják elismerni a líceum kerületi jellegét, noha a kerület és a líceum közt mindig szoros kapcsolat voít; maga a koalíció is elnöki tisztet biztosít a kerületi felügyelőnek a pártfogóságí gyűléseken s a kerület sokat áldozott az intézetre, ösztöndíjakat ad külföldi egyetemekre, a Róth Teleki-féle alapítványból 10—12 tanulót segélyez stb. Spóner P. a memorandumban rámutat arra, mit áldozott eddig a nemesség az iskolára s ezzel szemben eltörpül a késmárkiak érdeme, hiszen ezek az iskola révén haszonhoz ís jutnak, amivel így a város pénzforgalma sokkal élénkebb. Kimutatja, hogy a vidéki nemesség áldozatai árán nemcsak névleges, hanem tényleges pártfogói jogokat szerzett, tehát nem kegyet kér, midőn beavatkozást kivan iskolaügyekben s épen ezért helytelen az is, hogy a memorandum állandóan jóltevőknek (Wohltäter) nevezi őket a pártfogó helyett, noha az előbbi nem fejez ki semmiféle jogviszonyt. A bízottság tervezete az egyháztanácsot, ha iskolaügyekben intézkedik, iskolatanácsnak kívánta elnevezni. Ez azonban helytelen, mert mig így az iskolatanács is csupán az egyházközség nevében határozhat, addig az igazi iskolatanácsi, vagyis pártfogóságí gyűlésnek, melyet a koalíció és az új szervezeti rendtartás is (1835) előírnak, a vidéki pártfogók s a tanárok 8 *) „Reflexiones ad votum separatum Perillustris Domini Inspcct Eccl. Josephi Furman et Suscriptorum Condeputatorum" a memorandum címe. (u. o. fasc. II. B. 30. sz.)
