Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
IV. Az ágostai hitvallású evangélikus közoktatás története a Szepességen
lekicsinyelje, mondván, hogy áldozataikat bőven meghálálja az iskola azzal, hogy a nemesek fiai benne tanulhatnak s nevelődhetnek. A tápintézet javára tett alapítványoknál pedig sürün élnek a nemesek a jelölés jogával s így az intézet azokkal nem rendelkezhetik szabadon. Kiemeli ellenben a bízottság a késmárki polgárok s a késmárki egyház üdvös szerepét s érdemeit az iskola körül s mindedképen azon van, hogy a líceum kerületi és nemesei jellegét kérdésessé tegye. E cél érdekében egyes nyilván való* tényeket egyszerűen elhallgat, így az 1760-iki egyességnek a tanárválasztás módozataira való útmutatásait, az iskolai célokra tett alapítványokat pedig egyházi vagyonnak minősíti. Igen határozottan állást foglal azzal a felfogással szemben, melyet Spóner P. hangoztatott, hogy az egész szepesi nemesség gyakorolhatná a pártfogói jogokat, sőt kérdésesnek találja, hogy a pártfogói jogok örökölhetők-e egy-egy családban s ha igen, hányadik ágig? Ha igen, az esetben a késmárki pártfogók háttérbe szorulnának a választásoknál. Végül hat pontból álló közvetítő javaslatot tesz, melyben engedményeket tesz a nemességnek ís; így ajánlja, hogy az iskolai ügyeket a vidéki érdemdús pártfogók bevonásával intézzék, minthogy a helybeli egyháztanácsosoknak nem mindegyike elég müveit ahhoz, hogy egy főiskola ügyeit helyesen megítélhesse. A tanárválasztás a késmárki egyház 90 tagú külső és belső tanácsának joga legyen, a vidéki pártfogók bevonásával. Kivétel a jogi tanszék, melyet tisztán a nemesség szervezett, azért a jogi tanárt a vidéki pártfogók s a belső tanács (40) válasszák. A gyűlés összehívása, elnöklés, jelölés dolgában is összeegyeztetni akarja a két álláspontot, 81 ) E memorandumot benyújtották Spónernek, hogy az az iskolatanácsí gyűlésben (pártfogósági gyűlés) tárgyalás alá kerüljön, de Spóner úgy vélekedett, hogy az ügy elbírálására az egyházkerület illetékes és azt a memorandumot az egyházkerület elé terjeszetette. Azonban a vidéki nemesség (Berzeviczy Titus, Máriássy Ágost, Spóner Antal Donát, Badányi J,, Wieland András és Goldberger Imre) tiltakozó iratot intézett a kerülethez 1836-ban július hó 11-én jogainak megvédésére 82 ) s maga Spóner Pál is összefoglalta szabatos latin nyelven a memoran81 ) u. o, i. h, 82 ) Kés, ev. lic. levélt, fasc. II. B. 32. sz.
