Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

IV. Az ágostai hitvallású evangélikus közoktatás története a Szepességen

Az ellenreformáció ezekben az évtizedekben már erős hullámokat vert a Szepességen s hatását megszenvedte a lőcsei ev. latin iskola is. 1674-ben a jezsuiták birtokukba vették s az utolsó rektor, Schwartz Márton János, külföldre ment, hol Röserhez hasonlóan szép érvényesülési teret talált s Querfurtban halt meg mint szuperintendens.

32

) Az iskola szünetelt egészen 1682-ig. Thököly Imre sikerei s a soproni országgyűlés következménye volt, hogy 1682-ben ismét megnyílhatott az iskola, de ezúttal csak rövid időre. Végre 1687-ben arra kaptak engedélyt a lőcsei evangélikusok, hogy a városon kívül, a mai ev. temetőben (Juhos-féle sírhely körül) iskolaépületet emelhessenek.

33

) Fel is épült az új iskola, de részint külső gátló körülmények, részint belső bajok miatt nem tudott igazán felvirágozni. A XVIII. sz. elején egy ideig az ide is elhatott pietista mozgalmak zavarták meg békéjét. Az iskola ekkor hatosztályú s tantervében a héber nyelvnek is hely jut, azonban Commenius könyvei feledésbe mennek. Az alkalmatlan, a várostól távoleső helyen való elhelyezését megsínyli az iskola népessége; a sok kath. ünnep, melyeknek megtartása az evangélikusok részére kötelező volt, pedig annyira megrövidítették a tanévet, hogy komoly eredményt elérni nehezen lehetett. Simonides Jánosnak (1729—1732.) és utódjának, Schwarz Gottfried Jánosnak (1732—1734) rektorsága idején sok helyes újítás honosíttatott meg s kissé emelni tudta az iskola színvonalát. Rendszeres osztálykönyv vezetése, geometria felkarolása, naponkénti reggeli ájtatosságok s a fegyelmezés enyhítésére vonatkozó intézkedések mind a pietista pedagógia szellemére utaltak. Simonides J. még mint a pozsonyi iskolának és Schwarz G. J.

34

) mint a jenai,egyetemnek tanítványa,

35

) meghonosították Lőcsén a pietizmus reálizmusát. Anyagi bajok is mutatkoztak, különösen e század vége felé, mikor 1796-ban október hó 2-án a helytartóság felújította az 1760-íki országos rendeletet, amely betiltotta a szupplikáció és 1685-ben szuperintendens lett. (Scholtz: Biographie ev. Prediger, II. 295. és Klein í. m. 350. 1.) 32

) u. o. 296. 1. 33

) Ez az épület fennállott 1844-ig. 34

) A hessen-kasseli őrgróf 1749-ben szuperintendenssé tette Reutelnben. Részletes életrajzát lásd Scholtz i, m, 300—303. 1. 35

) Haan, Jena Hung. Gyula 1858. 49. 1.