Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
IV. Az ágostai hitvallású evangélikus közoktatás története a Szepességen
legkellemetlenebb feladatok egyike volt. A nagyobb városok is rendszerint a rektorokra vagy tanítókra bízták a szükséges követ járásokat, amiért rendesen nagyobb díjazásban is részesítették őket. A Késmárkról 1565-ben Kassára került Kauffny Richárd rektor követ járása fejében rendes fizetésén felül egy hordó borral kapott többet a várostól és oly becsülettel szolgálta a várost, hogy utóbb I. Ferdinánd nemesi rangra emelte.' 1 ) De nem irígylésméltó munkát végzett a városi iskolamester sem a maga osztatlan osztályaiban. Természetes, hogy a városokban már segítőtársakra volt szüksége és ezekről ő maga gondoskodott és maga fizette ís azokat. 35 ) Az iskolamesternek vagy rektornak, aki egyúttal a prímát, vagyis a legfelsőbb osztályt tanította, segéde a konrektor, szubrektor, kollega vagy kollaborator, a kántor és az orgonista, sőt szerep jutott a tanításban a felsőbb osztálybeli tanulóknak is, akik auditores és praeceptores néven fordulnak elő. :i0 ) A konrektor, szubrektor, kollégák vagy kollaborátorok tanítottak a II. osztálytól kezdve a többi alsó osztályokban és. számuk rendszerint az osztályok számától függött/' 7 ) Az énektanítást a kántor végezte, szükség esetén helyettesítették őt a kollaborátorok. Az orgonista zenére tanította az ifjúságot, mivel annak az istentiszteletnél még mindig nagy szerep jutott. Az idősebb tanulók közül megbízott a rektor egyeseket a kezdő tanulók tanításával; ezek voltak az auditores vagy praeceptores; akik pedig a kántor- és orgonistának segédkeztek a harangozásnál és az istentiszteletnél, temetkezéseknél, ezek alkották az ,,ordo pulsantíum" harangozok csoportját, amelynek élén állott a campariator vagy főharangozó/ 8 ) Lőcsén és Késmárkon a rektorral együtt öt, a többi váro34 ) Gyakran kelt útra a város ügyes-bajos dolgai elintézése céljából Bécsbe, Pozsonyba és Prágába. Útiköltségeiről mindig pontosan beszámolt. (Tört. Közi. Abauj várm. multj, I. évf. 1910. 88—89. 1.) **) Lásd Mylius J. késmárki meghívóját. "') Lásd a részleteket a lőcsei és késmárki ev. latíniskolák tárgyalásánál. 37 ) Késmárkon pld. 1766-ban az V. osztályban tanított a „collega", a IV. osztályban a kollega Donatus, a III. oszt.-ban a szubrektor, a II. oszt.ban a konrektor és az I. oszt.-ban a rektor. (V. ö. Dr. Fínánczy E.: „A magyarországi középiskolák múltja és jelene." Bpest 1896. 36. 1.) 35 ) Lásd a lőcsei és késmárki iskolákról szóló fejezeteket.
