Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

IV. Az ágostai hitvallású evangélikus közoktatás története a Szepességen

tény is, hogy temetések alkalmával vagy az egész ifjúság, vagy annak fele kivonult a rektor, esetleg a kántor vezetése alatt.

26

) A rektor és a tanító feltétlen! engedelmességgel és tisztelettel tartoznak lelkészüknek

27

) és annak hozzájárulása és akarata nélkül nem függeszthetők fel.

28

) A rektor erkölcsi élete legyen feddhetetlen és mintaszerű.

29

) Bort ne mérhessen az iskolában.

1,0

) Ha hanyag és engedelmetlen szent kötelességeinek végzésében, jelentessék be az esperesnek vagy a fraternitásnak és ha a figyelmeztetés és egyszer-kétszeri megrovás után meg nem javul, mozdítsa el őt a városi tanács és a fraternitás területén belül ne kaphasson többé alkalmazást."

1

) Mint az egyház tisztviselője, megjelenhetett a rektor a zsinat ülésein.

32

) A renitenskédő iskolaigazgatóval szemben a szepesváraljai zsinat egyik kánonja úgy intézkedett, hogy ha a patrónusa vagy papja ellen vét, akkor a kegyúrnak jogában áll a helybeli pap belevonásával és még két-három egyházi és ugyanannyi világi férfi közreműködésével helyben az ügyet megvizsgálni és ha a tényállást megállapították, mondjanak Ítéletet és büntessék meg a vétkest érdeme szerint.''') A rektor és az egész tanítószemélyzet a tanítóságot csak átmeneti pályának tekintette lelkészi, vagy városi tisztviselői állás elnyerésére. A rektori állás nem bírt elég vonzóerővel, mivel a tanító, mint egyházi személy, noha a pappal egyenlő képzettséggel és képesítéssel rendelkezett, mégis alárendeltje volt egyházának, sőt a lelkésszel és a városi hatósággal szemben is függő viszonyban állott. A várostól nyerte el rektori vagy tanítói megbízatását, attól kapta fizetését és az mozdította el állásából, ha kötelességeit végképen elhanyagolta. Kisebb helyeken, ahol csak egy tanító volt, rendkívül nehéz és fárasztó volt annak hivatala, amely felölelte tanítói munkakörén kívül a kántori, jegyzői, harangozói teendőket és azonfelül minduntalan a hatóságokhoz követségben kellett járnia, ami az akkori nyomorúságos közlekedési viszonyok mellett a 2e

) Lásd p. o. Mylius I. késmárki meghívóját 1596-ból (i. h.) 27

) Statuta Fratrum XXIV Regalium antíqua tum recentía. 33. §. (Matr. Goltz. 7. 1.) 28

) u. o. 32. §, 2H

) u. o. 34. §. 30

) u. o. 35. §. 31

) u. o. 36—37. §§. 32

) V. ö, „A szepesi ev. egyház szervezete megalakulása első századában" c. fejezetben 156. 1. 33

) Lásd a zsolnai zsinat VlII-dik kánonját.