Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
III. A szepesi ev. egyház elnyomásának a kora
óta minden ev. prédikátor beiktatása fejében az illető ev. egyházközségtől mindig 100 aranynak lefizetését követelte. 2 ) Jellemző, hogy mikor egyízben kártyajátéknál sokat vesztett, Movszkovszky lublói várnagy azzal bíztatta a herceget a játék további folytatására: „Folytassa csak Fenség a játékot, hiszen meghalt egy ev. prédikátor". 3 ) Nemcsak új prédikátorok beiktatása alkalmával sarcolta meg az egyes egyházakat, hanem javításra szoruló imaházak újjáépítését is csak nagy összeg lefizetése mellett engedélyezte. Szepesolaszin az 1729-ben leégett imaház-újjáépítésének engedélye 100 aranyba került. 4 ) Könnyelmű élete s kíméletlen zsarolási rendszere meglehetősen tönkretették az egykor virágzó szepesi városokat, amelyek egyre jobban elnéptelenedtek, mert a szepesi szász sok mindent tűrt és szenvedett, de ev. hitéhez sziklaszilárdan ragaszkodott és kész volt inkább vándorbothoz nyúlni és új hazát keresni, mintsem hitében megtántorodni. Lubomirszky Tivadar K. sem maradt ment a Lubomirszkyak közös hibájától és szintén csak élete végén ismerte fel a szepesi evangélikus szászok hűségét és megbízható becsületes-, ségét, pedig e két tényező adott sok tekintetben a szepesi starosztiának nagy nemzetgazdasági értéket és politikai jelentőséget. A Lubomirszkyak valláspolitikája rendszerint csak életük utolsó éveiben változott meg az evangélikusokkal szemben és ekkor tompították némileg a korábban kibocsátott sérelmes rendeletek élét. Lubomirszky T. K. említett 1728-íkí rendelete is némi jóakaratot tüntet fel régebbi türelmetlen álláspontjával szemben. Jóvá ís tett egyet-mást ezen rendeletével, de azokat a sebeket, amelyeket négy évtizednél hosszabb starosztaságának ideje alatt az ev. egyház testén ejtett, nem tudta egy tollvonással behegeszteni. Növelte az ellentéteket a staroszta és ev. alattvalói közt az a külső körülmény ís, hogy Lubomirszky T, K, herceg sokat volt távol szepesi starosztiajától, mert leginkább Bécsben szeretett tartózkodni, lublói kormányzói és kiküldött valláskom2 ) Gross Márton i. kézirata 23. 1. — A kézirat szerzője, aki utóbb durándí lelkész volt, gyermekkorában jól ismerte Lubomírszky T. K. herceget, akit feljegyzése szerint „StiefelfürsV-nek neveztek, mivel állandóan csizmában járt. 3 ) u. o. 27. 1. 4 ) Schreter K. i. m. 15. 1.
