Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

III. A szepesi ev. egyház elnyomásának a kora

misszáriusai pedig legtöbbnyire önkényesen magyarázták vallásügyi rendeleteit. Az iparososztály, mely a tizenhárom szepesi városban jómódú, intelligens és ev. vallású volt, tönkre ment és koldusbotra jutott Lubomirszky T. K. starosztasága alatt és így veszített súlyban, tekintélyben és társadalmi befolyásban az ev. egyház a szepesi starosztiában, ahol eddig neki jutott volt a vezetőszerep. A társadalom a politikai átalakulásnak megfelelően kath. jellegű lett, de ezzel kapcsolatban lesűlyedt a városok anyagi és kulturális nívója is. A magasabbfokú latin iskolákat nem tűrték meg a katholikusok és a hitéletet a legképtelenebb módon zaklatták. A kath. klérus hatalmi túlsúlyával, erőszakos térítéseivel (ev. betegek látogatása, kath. istentiszteleten való megjelenés kötelezettsége, reverzálísok, céhtestület vallásügyi intézkedései stb.) a német elem, mely a lutheránizmust képviselte a tizenhárom szepesi városban, inkább kivándorolt és helyét elfoglalta a beszivárgó kath. tótság, amely a szepesi starosztia nagyobbfokú rekatholizálását biztosította és ez volt a Lubomirszky család valláspolitikájának logikus következménye. Az ev. vallásügy tehát nem nyert a Lubomirszkyak starosztasága alatt a tizenhárom szepesi városban oly megoldást, amelybe a szepesi ev. lakosság beletörődhetett volna, mivel az állandó vallásüldözések és kíméletlen zaklatások maguk után vonták a virágzó városok hanyatlását' és közbe-közbe kiadott engedmények nem jelentették még az elnyomás korának végét.