Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
III. A szepesi ev. egyház elnyomásának a kora
rosztia kath. egyházi szervezetének függő viszonyát a szepesi prépostságtól, az evangélikusok szuperíntendenciajának jogilletékességét meg kereken tagadták. Természetes, hogy Lubomírszky Tivadar sem törődött a két ev. szuperíntendencia egybeolvadásával és bármennyire óhajtották volna már akkor a tizenhárom város evangélikusai a tiszai szuperintendenciához való tartozásuk elismerését, a staroszta az evangélikusokkal szemben merev maradt és újabb kedvezményekre nem mutatott hajlandóságot. 1 ) Lubomirszky Tivadar K. herceg egyébiránt starosztaságának 43-ik évében 1745-ben február hó 6-án jobblétre szenderült és benne kihalt a Lubomírszky hercegi család azon ága, mely közel másfélszáz évig viselte a szepesi starosztaságot. A Lubomirszkyak alatt az ev. egyháznak mostoha elbánásban volt része és a Lubomirszkyak utolsó sarjadéka, Tivadar Konstantin, elődeinél talán még fokozottabb eréllyel fáradozott a neki annyira ellenszenves eretnekség kiirtásán és teljes megsemmisítésén. Starosztaságának első évtizedeiben türelmetlenségével és kíméletlen rendszabályaival végveszélybe döntötte az ev. egyházat az elzálogosított tizenhárom szepesi városban. Míg Lubomirszky Tivadar K. uralmának kezdetén Sigray J. c. püspök és szepesi prépost befolyása alatt állott, igen válságos napokat élt át az ev. egyház, amelyet egy csapásra akartak imaházaitól és prédikátoraitól véglegesen megfosztani. Hozzájárult a bajokhoz Lubomirszky T. K. herceg könnyelműsége és politikájának íngatagsága, amellyel sok szerencsétlenséget zúdított a tizenhárom szepesi város lakóira. Hol II. Rákóczi Ferenc mellett, hol ellene, hol meg II. Ágost ellen, majd 1733-ban III, Ágost pártján Leczinszky H. a francia lengyel trónjelöltje ellen harcolt és beavatkozásai folytán sokszor a háború színterévé tette a szepesi starosztíát. A herceg léha és ledér életmódja miatt állandóan pénzzavarban volt és így egyre újabb és elviselhetetlen terheket rótt a városokra és az evangélikusokat még külön adókkaj is sújtotta. Spitkó György durándi és egyúttal ruszkinóczi lelkésznek 1726-ban történt elhalálozása 1 ) Gross Márton i. kéziratában (30. 1.) megemlíti, hogy midőn Sehwartz János szuperintendens egy ízben Felkán megfordult, Lubomirszky T. K, figyelmeztette őt, ha nem távozik el azonnal a városból, ő nagyon kellemetlen püspöki székhelyet juttat neki és tudtára adatta, hogy a starosztia evangélikusaínak püspöke maga a staroszta.
