Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
ták, hogy: 1. a prépost nem sarcolhatja meg többé a papokat és semminemű alkalommal nem követelhet tőlük anyagi hozzájárulást; 2. a múltra kölcsönösen fátyolt borítanak és a jövőben senki se tétessék ki újabb zaklatásoknak; 3. ha valamelyikük büntetést érdemel, ne börtönöztessék be, mivel ez lealacsonyítja a papi méltóságot, hanem szeretettel és kímélettel fenyíttessék meg; személyét és családját ne illessék jogtalan terhekkel; 4. ha valaki jogtalanul vád alá helyeztetik, engedtessék meg neki, hogy törvényes ítélőszék előtt védekezhessék és végül 5. hogy e szerződés necsak a XXIV. frat. papjaira, hanem a Szepesség összes papjaira kíterjesztessék. 43 ) Jóllehet azonban a vikárius a prépost nevében tárgyalt, ura a szerződést csak átalakítva fogadta el, elhagyván az első és utolsó pontot. Mikor a fraternítás ezért igazolásra szólította fel a vikáriust, az azzal mentegette a prépost eljárását, hogy a fraternitás megadóztatásának módozatait a 3-ík pont eléggé körülírja, a rendkívüli segélyről pedig nem mondhat le a prépost, mivel erre nézve a pápától privilégiumot kapott. Az utolsó pont végre azért mellőztetett, mivel a többi fraternítás neiri intézett e tárgyban kérelmet a préposthoz s ha óhajtana a kedvezésekben részesülni, tartsa kötelességének, hogy előbb kiérdemelje a prépost kegyét ajándékokkal, Horváth tehát, jóllehet felhatalmazást adott a vikáriusnak az ellentétek végleges elsimítására, megszegte a szavát és ismét lehetetlen kíncsvágyának engedvén, lehetetlen feltételeket szabott a XXIV. frat, papjainak, 44 ) Sőt aug, hó 25-én követelte tőlük nemcsak az ezen évi székdíjat, — 61 aranyat, — hanem a jövő év székdíjából ís 40 aranyat kívánt előre megkaparintani azon ürügy alatt, hogy ki akarja váltani a Krakóban elzálogosított egyházi szereket és ruhákat, A fraternítás azonban, hivatkozva az évi nagy szárazságra és a termésre, nem járult hozzá a prépost tervéhez, 45 ) A prépost azonban nem tágított és a staroszta, Kmitha Péter támogatását vette igénybe. Kérésére Kmitha keményen meghagyta a XIII. elzálogosított város papjainak, hogy á prépost kívánságának eleget tegyenek, így nem maradt egyéb hátra, mint megfizetni a 101 aranyat és a prépost, pénzhez jutván, folytatja pazar életmód«) u. o. 230, 1, '*) u, o, 231. és 232, 1, «) u. o, 236. és 237, 1.
