Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

I. A reformáció története a Szepességen

városába hatoltak s foglyul ejtették a városi tanácsot.

7

) Késmárk rombadőlése után égették fel a táboriták Ruszkinóczot és Szepessümeget, úgyhogy azok IV. Jenő pápától különös kegyeket kértek elpusztított templomuk felépítésére.

8

) Iglón

9

) még 1433-ban, valamint a szepesi vár is ekkor kerül a kezükbe

10

) és György szepesi prépostot magukkal hurcolták.

11

) Giskra János, a husziták nagytehetségű vezjére, íesz

x csakhamar ai Szepesség ura. Az özvegy királyné, Erzsébet, az elhalt Albert felesége, törvényes; jellegiét adott 1440-ben Giskra J. uralmának és általa akarja érvényesíteni jogait Ulászlóval szemben.

12

) Giskra János a Szepesség elfoglalásával előnyös pozícióba jutott, mert elzárhatta Ulászló elől a Lengyelországgal való érintkezés útját. Azzal, hogy Giskra J. ilyen előnyös stratégiai terephez jutott, tekintélyes hatalma is emelkedőfélben volt, oly annyira, hogy csakhamar (1444) a bányavárosok

13

) és az ország héttagú főkapitányságának egyik tagja lett, vagyis főkapitányi rangot kapott.

14

) Miután így Giskra János megszilárdította hatalmát, nem gondolt többé arra, hogy itt hagyja az országot, hanem teljesen berendezkedett a Szepességen. Támogatta őt ebbeli munkájában vezérkara, melynek tagjai között Axamith P. volt a legtehetségesebb. A XV-ik század derekán virágzott Giskra J. hatalma és így ekkor honosodott és gyökeresedett meg a hu4 szítismus, vagyis a husziták hitvallása a Felvidéken és a Szepességben. Szép szóval, de ha szükség volt rá, erőszakkal is terjesztették az új mozgalom eszméit és Giskra J. és katonái nem bániak mindig kíméletesen ellenfeleikkel. Maga Zsigmond király is azt mondja a késmárkiakhoz intézett oklevelében, hogy a husziták elárasztván aSzepességet az ottani keresztényeket az ő 7

) Magy. Tud. Akad. Kézirattár. Tört. 89. 8

) A pápa búcsút engedélyezett 1436-ban azoknak, kik a templomok felépítéséhez hozzájárultak. (Dr. Tóth-Szabó P. i. m. 368—369, 11. közli az okleveleket.) 9

) Wagner i. m. I. 219. 1. és iglói városi levéltár 52. sz. 1W

) Suppl. Anal. II. 270. 1. Wagner i. m. 335. 1. és szepeshelyi kápt. levélt, fasc. 2. num. 5. J1

) Szepesi káptalani házi levéltár. Scrin. XI. fasc. 3. num. 50. ¥1

) Szepesszombati Krónika u. o. 33. 1. 18

J Dlugoss: História Poloníca Lipsiae 1711. 1. XII. 754. 1. 14

) Dr. Tóth-Szabó P.: Giskra, különös tekintettel Abaujmegyére. Budapest 1903. 17. 1, és lásd: A cseh-huszita mozgalmak és uralom tört.-e Magy.-on. c. művét. Bpest. 1917. 182—183. 1.