Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

I. A reformáció története a Szepességen

A Pentapolitanatól még abban különbözik a Heptapolitana és az e nyomán álló Scepusiana hitvallás, hogy sokkal behatóbban támogatják az Apológiából és önállóan is a szentírásból és egyházi írók műveiből vett idézetekkel az ev. tan alapigazságait. Ez a részletezés s a szent igék összehalmozása fárasztólag hat az olvasóra és túlságosan mozaikszerűvé teszi a képet, amelyet ez alapján a hítcíkkeíyekről alkothalunk.

25

) Némi stilisztikai eltérést látunk még a Pentapolítana és a másik két hitvallás között az Istenről szóló meghatározásnál,

26

) továbbá jobb és szabatosabb a Pentapolitanaban a jócselekedetekről és a keresztségről szóló rész. Végül a keresztségről szóló részben a Heptapolitana egy mondattal még erősebben támadt neki az anabaptista felekezet veszedelmes voltának,

27

) mint a Pentapolitana és XXIV szepesi városi hitvallás. A befejezés, mely a Pentapolitanaban hiányzik, a Heptapolitana és Scepusiana hitvallásnál újból szószerinti egyezést mutat. A befejezésben mindkét hitvallás kijelenti, hogy ha valaki Isten igéjét jobban tudná hirdetni, akkor e jó és kegyes ember felvilágosításait nem megvetni, hanem a legnagyobb hálával kell fogadni, de addíg e hithez ragaszkodnak a hitvallás szerzői tántoríthatatlanul, Általában mondhatjuk, hogy a három hitvallás e csekély eltérésektől eltekintve lényegében egy és ugyanaz. Eredeti, Önálló felfogás egyikben sincsen, de a hazai viszonyokhoz alkalmazva mindegyik sikerült alkotás, mert az ev, tan alapigazságait e fogalmazásban a kath, egyház sem utasíthatta ridegen vissza, mert a tanok nem voltak kihívók, hanem kőncilánsak és épen azért nem vágták el a szepesi ev. egyháznak életképességét sem, hanem éppen ellenkezőleg e hitvallás védelme alatt gyökeresedtek meg a Szepességen az ev. tanok. *

5

) Az idézetek túlzsúfolása látható az eredendő bün, a megigazulás, a hit, a jócselekedetek, 'a keresztség, az úrvacsora, bűnbocsánat, szertartások és szentek segítségéről című hitcikkeiyeknél, M

). 1. §• 27

) A XXIV. szepesi városi hitvallás ezen mondatát „Nos Anabaptistas sanabíles ad revocatíonem coegisse. insanabiles vero agris et finibus nostris ejecisse" — kiegészíti a Heptapolitana még ezzel „et nisi hoc factum fuisset a doctissimis nostris pastoriöus et concionatoribus, adjutis divína gratia et cura ac diligentia senatuum, periculum fuisset, ut omnes cívítates per hoc genus hominum pestiferorum fuissent devastatae.