Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
rost is az egység gondolata vezette, midőn hitvallásukat az ágostai hitvallás cikkelyei alapján összeállították, ők nem gondoltak még végleges* szakadásra a római egyháztól és jó katholikusoknak vallották magukat. Sőt a Pentapolitana (V sz.. kir. város hitvallása), a Heptapolitana (alsóbányavárósok hitvallása) és az ezek nyomán keletkezett XXIV szepesi város hitvallása még az ágostai hitvallásnál is engedékenyebb a régi egyházzal szemben. Egyik hitvallás sem élezi ki az ellentéteket, amelyek az ev. egyházat a régi egyháztól elválasztják. Mindegyik diplomatikus írat, mert egyik fél sem támaszkodott erőre, sőt még olyan hathatós pártfogókkal sem rendelkeztek mint Luther és Melanchton, kiknek hitvallását a szász választófejedelmen kívül hercegek és őrgróf ok irták alá. Stockei L. és a városok, akik az általa összeállított hitvallást elfogadták, épen számoltak a politikai helyzettel, mert jól tudták, hogy a hatamas érsekprímással és a még hatalmasabb királlyal szemben csekély becsülete van a protestáns papoknak és a magyarországi kis városoknak s Ferdinánd 1559-ben a körmöcbanyaiaknak kereken kijelentette „die Augspurgische confessíon, die gehört in das Reich und nicht in Hungeren". 9 ) Ez oknál fogva sokkal higgadtabb és sokkal általánosabb jellegű a Pentapolitana, Heptapolitana és a XXIV szepesi város hitvallása ís, melyet mi amazok analógiájára joggal Scepusiana-nak is nevezhetünk. Még a látszatát ís kerülni óhajtja mindegyik hitvallás a támadó jellegnek és ennek tulajdonítható az is, hogy nem sorolták fel külön részben azokat a hitcíkkeket, amelyekben az egyházi visszaélések az ágostai hitvallásban (XXV—XXVIII,) felsoroltattak, hanem beleolvasztottak a visszaéléseket feszegető hitcikkek közül néhányat a hitnek föágazatait tárgyaló általánosabb jellegű részbe. Óvatosan, keztyüs kézzel és félve tárgyalja mindegyek hítcikket a hitvallás és szigorúan ügyel arra, hogy minden szó a helyén legyen, felháborodást ne váltson ki az ellentáborban és ne zúdítson a védtelen városokra újabb veszedelmeket,.hiszen azolc teljesen magukra voltak utalva, mert számottevő hatalmas pártfogójuk nem volt. Néhány ellentétet, ami az érsekprímásnál felháborodást idézett volna elő és a király részéről megtorlást vont volna maga után, teljesen mellőznek a hitvallásból, jóllehet az. ágostai hitvallás ís már ugyancsak dióhéjba sűrítette össze az ev. vallás 9 ) Breznyik I. í. m. 143. 1,
