Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

I. A reformáció története a Szepességen

A bányavidék reformációja Fischer András nevéhez fűződik és az ottani szellemi mozgalom központja Svedlér volt. Késmárk reformációjának megindítója Leudischer Gy., aki némi megszakítással 1530—1542-ig oly sikerrel hirdette ott a reformáció tanait, hogy az ottani latin iskola 1530-ban már ev. jelleget nyert.

65

) Késmárkon különben könnyebben hódíthatott a reformáció, mivel az ottani várurak, akik Késmárk város életében döntő szerepet vittek, szintén evangélikusok voltak. A Laszki, Rueber és Thököly családok protestáns érzületükkel hathatósan előmozdították Késmárkon az ev, vallás elterjedését és meggyökeresedését. Laszki Albert az elüldözött ev. papoknak állandóan menedéket adott késmárki várkastélyában; láttuk ezt Leudischer Gy.-nél és tapasztaltuk ezt a Besztercebányáról Késmárkra 1560-ban menekült Aquila Márton és Kintzel Jánosnál, akik révén a Heptapolitana confessio ismeretessé válhatott a Szepességen. Még Laszki Albert pártfogása és rokonszenve mellett hirdették Késmárkon a reformáció tanait, sőt szervezték is az ottani ev. egyházat Sommer János és Krössensky Erasmus. Az előbbi 1548 óta Késmárk lelkipásztora; Wittenbergában tanúit,

66

) ahol pappá is avatták

67

) és Melanchton kedves tanítványa volt. Melanchton Krossensky Erasmust, akit 1560-ban, mikor az a késmárki várhoz kapott meghívást, avatott fel pappá, felszentelési bizonyítványának utóiratában Sommer János késmárki lelkésznek melegen figyelmébe ajánlotta, kérve őt, hogy a lelkigondozásban legyen segítségére, támogassa őt és tartsa fenn vele a jó szomszédi viszonyt.

68

) 65

) Békefí R. a késmárki latin iskola ev. jellegét 1536-ra teszi. (Lásd „A népoktatás története Magyarországon 1540-ig." Bpest, 1906. 120. 1. és „A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig". Bpest, 1910. 362. 1. c. műveit). — A késmárki ev. iskola keletkezesével későbben külön /fejezetben foglalkozom. fle

) Sommer J. 1541-ben volt a wittenbergi egyetem hallgatója. (Bartholomoides i. m. 14. 1.) 67

) Magy. Ev. Egyháztört. Emi. i. m. 8. 1. „1548. febr. 22. Feria Quarta post Invocavit per dominum D. Pomeranum. — Johannes Sommer vom Kesemarck Prediger doselbst, dohin vollent beruffen zum Predigambt." / , 6S

) A felszentelés! bizonyítványt közölte Ribini J.: Memorabilía eccl. A. C. Posonii, 1787, I. k. 150—151. 1„ továbbá az aláírók nevei és az utóiíat nélkül közzétette Genersich i. m. II. k. 115—118. 1. A teljes szö-