Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

I. A reformáció története a Szepességen

Sommer János a késmárki lelkészí állás elnyerése előtt Lőcsén volt segédlelkész

09

) és ott sokat tanúihatott Bogner Antaltól, Lőcsének tulaj donképeni reformátorától, aki egyúttal igazi szervező tehetség is volt. Sommer Jánosnak 1577-ben történt nyugalomba vonulásakor a késmárki vár zálogjogon már Rueber Jánosnak, a felsőmagyarországí csapatok vezénylő tábornokának kezében volt, aki mint buzgó protestáns a reformáció elterjedését lelkesen fogadta és azt mindenképen előmozdítani igyekezett.

70

) Rueber János hozzájárulásával nyerte el 1583. január hó 18-án Kratzer Gáspár a késmárki német lelkészí állást,

71

) aki 1580-ban, mikor Rueber J. udvarához Kassára került, a gnesiolutheranismus híve volt, Flacius tanai

72

) sem lehettek előtte ismeretlenek s mint a merev lutheri irányzat képviselője rokonszenvezhetett Kratzer G. az eredendő bűnről szóló tan kivételével a flacianismus mozgalmával. Legalább erre enged következtetni a fraternitás anyakönyve, mely Kratzert ugyanaz év november hó 19-én Késmárkról való távozásakor határozottan flacianus érzelműnek bélyegezi,

73

) Megjegyzendő azonban, hogy Melanchton veget közrebocsátotta Síromp L., „Egy Melanthon-okirat" c. a Prot. Szemle 1897. 110—111. 1. — E szöveg közlésére nézve lásd még Weber S. „Melanchtonía" c. cikkét (Prot. Szemle 1897. 264—268. 1.) Weber S. itt azt is tudni véli, hogy Krossenskyt Laszki János (?)., aki különben sohasem volt a késmárki várkastély ura, a saját költségén küldte ki Wittenbergába. Ebbeli forrását nem említi és részemről ennek sehol semmi nyomát nem találtam. . 69

) Dr. Bruckner Győző: Késmárk szab. kir, város műemlékei, Eperjes, 1908. 38, 1, 70

) Kühne M,: Nachrichten über Hans Rueber, (östr. Protest. Jahrbücher I. évf.) és Századok 1895. 232. 1. 71

) Genersich í, m. II. 118. 1. Kratzer G. részletes életrajzát lásd Ráth Gy.: „Két kassai plébános a XVI. században" c. értekezésében (Századok 1895. 441—452. 1. 72

) Flacius Mátyás (családi néven Vlachich) Albonában, Isztriában szül. 1520. márc. 3-án. Luther és Melanchton buzgó hallgatója, de Luther hálala után Melanchtont a római egyháznak tett engedményekért igen hevesen támadta. Eleinte gnesiolutheránus és mint ilyen szembeszállt az intcrímisták, adíophoristák stb.-ékkel, későbben a bűnt az ember lényegéhez (substantia) tartozónak jelentette ki. (V. ö. Preyer W. „Math. Flacius Illyrikus u. seine Zeit". 2 k. Erlangen 1859/61. és Payr'S.: Flacianus lelkészek Magyarországon c. tanulmányát (Theol. Szaklap. Pozsony, 1916. 1—4. 1.) 73

) D. Generalis Johannes Rueberus Tyropolio avexit secum clamostím Flaccianum, Casparum Kratzerum, Cassoviam. (Matr, Moll 597, 1.)