Paulik János: A hitoktatás reformja. Nyíregyháza 1917.

— 11 — egyháztörténeti tananyagánál.szembetűnő ez. Belefog az egyetemes egyháztörténetbe s kikap belőle néhány epizódot, majd átugrik a magyar prot. egyháztörténetbe, hogy újra faképnél hagyja s átugorjon megint a régibe. Hogy ilyen eljárás mellett milyen képet alkot magának a gyermek a világ folyásáról, azt mindenki elgondolhatja. A középiskolák tankönyveinek kirívóbb hiányairól majd lejebb (5—7.) a]att fogok egyetmást elmondani, itt csak azt emlitem meg, hogy az egész középiskolai hitoktatásban az alsó négy osztálynak a tanmenete a legkielégitőbb s tankönyvei is a legjobbak, jólehet azokra is ráfér még itt-ott egy kis javitás. Szerencsés gondolat volt az az uj tantervnél, hogy az V-ik osztályból a régi száraz s unott «Bevezetést» kiküszöbölte s a «Keresztyénség megalakításának történetét» tette helyére. Csak az a baj még itten, hogyez utóbbi tantárgy kézikönyvei még mindig nem találták el a kellő hangot. S ugyanez, mondható a Vlll-ik gymn. osztály tankönyvéről is, mely az »Ev. keresztyén világnézetet» van hivatva megismertetni. Iszonyú nehéz ennek az osztálynak a tananyaga; kétlem, hogy azt eredményesen lehetne feldolgozni, mert hiszen oly magasan szárnyal s a kézikönyvek is oly nagy szavakkal dobálóznak, hogy a gyengébb felfogású növendék kúptelen azokat követni, pláne ha hiján van a tárgy alapos megértéséhez megkívántató filozófiai képzettségnek is, ami bizony e helyütt általában fennforog. És még egyet jegyzek meg. Nem tudok eleget csodálkozni azon, hogy a mi evangelikus egyházunk az ifjúság vallási nevelésénél milyen keveset törődik a maga speciális érdekeivel. Azt látom, hogy egy gymnásiumot végigjárt diák végigolvas egy kocsiderékra való könyvet; tudja talán könyvnélkül Homérost, Horatiust és Cicerót; bejárta az antik és modem irodalom legrejtetteb zugait, de hogy az «Ágostai hitvallást» a maga egészében valahol és valamikor olvasta volna, vagy csak látta volna is, arról eddigelé egy hittanvizsgán sem volt alkalmam meggyőződni... Hát, kérem szépen, pogány bölcsészeket akarunk-e mi nevelni gyermekeinkből, vagy pedig öntudatos s hitünkben jártas lutheránus hiveket?! Ezen feljajdulásomat az sem teszi fölöslegessé, hogy egyes, ujabbkeletü hit-