Paulik János: A hitoktatás reformja. Nyíregyháza 1917.

- 9 perekről, vagy egy megkapó történet az imádkozó gyermekről, az engedelmes lánykáról, a h.itr fiúról, stb., stb. nem-e jobban ragadná meg s termékenyítené meg a gyermeki lelket, mint akárhány bibliai történet?!... Erős a meggyőződésem, hogy a történelemnek, mint életmesternek, s a iköznapi életnek nagy tanulságai, megfelelően feldolgozva, ép ugy helyet foglalhatnak a valláserkölcsi nevelésben, mint a bibliai történetek, sőt itt-ott még építőbben hathatnak, mint a bibliai történetek Nabukodonozorjai, vagy a mai világnézetből kiszorult vallásbabonák, avagy a bibliai történetekből hosszú s fáradságos indukcióval leszűrt tanulságok. Csak ne érzelegjünk s ne keressünk szentségtörést ott, ahol nincs, hanem nézzük nyitott szemmel az életet és a gyermeki lelket. Nem szeretem azt sem a mi hito.itatási rendszerünkben, hogy mi a gondjainkra bízott keresztyén gyermeket először zsidóvá neveljük és csak azután igyekszünk őt keresztyénné nevelni. Én szívesen engedek helyet az evangélikus gyermek valláserkölcsi nevelésében az ó-testámentom egyes vonzó s erkölcsileg építő történeteinek, — de csak az ilyeneknek! — de hogy mi először zsidó képzetekkel és szellemmel telítsük meg a gyermek fejét és szivét, azt bizony én elhibázott dolognak tartom. Az elemi iskolák, sőt a középfokú iskolák alsó osztályainak hitoktatási anyaga is egyenesen erre irányul s azért én azt még mai javított alakjában sem tartom megfelelőnek. Ez a tananyag nincs szerencsésen megválogatva. Nem alkalmazkodik kellően Sem a gyermek felfogó képességéhez, sem életigényeihez, nem szólván arról, hogy nem is logikus. Mirevaló pl. a legalsóbb elemi osztályok tananyagába symbolikus bibliai szakaszokat felvenni, mikor a gyermek lelki fejlődésének ezen a fokán még nem tud abstrahálni? Ugy látszik, hogy ezt a pedagógiai ellentmondást maga a tantervhez csatolt «Utasítás» is kiérzi, de nem mer vele határozottan szembeszálni. így pl. az első elemi osztályba felveszi a «Teremtés» s az «Ádám és Éva» történetét, de később ezeket (1. Utasítás 75. 1.) ezt a két tételt megint elhagyhatónak találja és pedig azért, «mert — amint mondja — ezek a dolgok ezen a fokon nehezek, az 1. sz. a teremtés fogalma miatt, a 2. sz.