Podmaniczky Pál: A reformáció neveléstörténeti jelentősége. Sopron 1916.

44 moderne Volksbildungswesen.), az intellectualis képzés mellett a munka nevelő erejének hangsúlyozása (Lehmann : Erziehung zur Arbeit.) Luthernek egy-egy századokon át csírájában szunnyadozó gondolatára emlékeztetnek. Igen, a mi korunk is, a mögöttünk levő XIX. századdal az evangelium Luther által a reformáció idején újra tisztán hirdetett paedagogiájának diadalmas érvényesülését tárja elénk. S ebben a meggyőződésünkben nem tántorodunk meg, akár balról a destructiv, neopaganista irányok, akár jobbról Róma és az érte rajongók (1. Foerster műveit: Sexualethik u. Sexualpädagogik. Autorität u. Freiheit.) akarnak is megingatni. * * * S ezzel a vallástétellel, amelyre korunknak és a közelmúltnak nagy és dicső tényei késztetnek, elérkeztünk fejtegetéseink végéhez. Láttuk a reformáció neveléstörténeti jelentőségét az akkori neveléstörténeti helyzet világában, láttuk a reformáció paedagogiájának küzdelmeit, diadalait az azóta lefolyt négy évszázad folyamán s láttuk, hogy ma is nyilvánvaló ereje az őszinte vallástétellel való hozzácsatlakozásra késztet, íme, ez a reformáció neveléstörténeti jelentősége : mind az individuális paedagogia nagy kérdésére, a szabadság kérdésére, mind a socialis paedagogiai nagy kérdésére, a szolgálat kérdésére absolut érvényű megoldással felel. Paedagogiája egyszersmindenkorra érvényes. Egyszersmindenkorra érvényes, mert az örök Krisztus paedagogiája.