Podmaniczky Pál: A reformáció neveléstörténeti jelentősége. Sopron 1916.

41 mondjuk — a fél világot bejárta, hirdetve mindenütt Izráel eltévelyedett juhainak az evangéliumot, a pietismus neveltjei voltak. Egyáltalában mind a pietista kegyességet, mind a pietista nevelést a gyakorlatiasság jellemezte. Francke egy a porosz trónörökösnek, Frigyes Vilmosnak átadott tervezete szerint munkásokat akart nevelni az állami szolgálat, az egyetem, a gymnasium, a népiskola, a sociális munkásság, a misszió számára (Payr i. m. 147. o.). S ha sok terve terv maradt is, tudjuk, hogy sokat, nagyon sokat megvalósított belőlük. De a pietismusnak a reformációval való vérközössége különösen abban lett nyilvánvalóvá a nevelés terén, hogy a pietismus adta meg a döntő indításokat a nép egészét átfogó népoktatás foganatosítására. Közvetlenül a pietismus hatására vezethető vissza, hogy I. Frigyes Vilmos porosz küály elrendeli az általános tankötelezettséget (1736). A pietismus adott a porosz népiskolának határozott ker. jelleget, tette a ker. népiskola mintájává. Luther követelése, hogy a kátét mindenkinek tudnia kell s így mindenkinek tudnia kell olvasni, most termette meg érett gyümölcsét. Az első tanítóképzőintézetet is Francke egyik tanítványa alapította, Schinmeier (1735). A kátét vasárnap délutánonkint kikérdező egyházfi helyébe (az evangelikus népoktatás így indult meg) a rendszeresen kiképzett tanító lép. Különben a reáliskola első csírái is a reáliákat tananyagába (recreationalis tárgyak) felvevő pietismus talaján fogantak meg. S abban is megnyilvánult a reformációnak és a pietismusnak egy törzsből eredettsége, hogy a pietismus mindenütt, a legalsó fokú iskolától fel az egyetemig a szentírást tekintette annak az eszköznek, amellyel mint Isten által kezébe adott eszközzel nevelési eszményét megvalósíthatja. Hiszen az egyetemre épen a szentírás tanulmányozásával a „collegia pietatis"-szal tört magának útat. A theologiai Studium középpontjává újra az írás tanulmányozását