Podmaniczky Pál: A reformáció neveléstörténeti jelentősége. Sopron 1916.

32 közévé. Általában amint a legjellegzetesebben domborodik ki a jezsuita paedagogiában a pápaság nevelési eszménye, úgy legjellegzetesebben, legrikitóbban érvényesülnek benne a pápaság paedagogiai bűnei is, mindenek fölött fölületessége, ;laza erkölcsi fölfogása. A piaristák s a többi férfirend, vagy az apácarendek paedagogiáját nem is igen kell külön szemügyre vennünk. A lényeg valamennyiben ugyanaz. S különben is a jezsuitarend vitte a pápa egyházában a nevelés terén két évszázadon át a vezérszerepet. A tudós nevelés teljesen az ő kezében volt. A hol lehetett a főiskolai oktatást is hatalmába kerítette. Már 1552-ben megadta neki III. Gyula pápa az egyetemi fokozatok adományozásának jogát. S ha a jezsuitarend fénykora letűnt is s aligha is tér vissza, paedagogiája, ez a minden izében pápás paedagogia lényege szerint ma is irányadó a pápát uraló iskolatermekben. : Róma változhatatlan. Hogy is változnék, amikor megtestesítője csalhatatlan?! Pápás álláspontról teljesen következetes, ha pl. az 1879. augusztus 4-én kelt „Aeterni Patris" encyklika Aquinoi Tamás philosophiáját kanonizálva a tudományt egyszersmindenkorra a középkor békóiba veri s ha pl. X. Piusznak 1910. szeptember 1-én a modernismus megtagadását kivánó „motu proprio"-ja meg akarja akadályozni legalább a theologiai fakultáson ezeknek a bilincseknek a lefeszítését. S épen ezért, mivel a pápás nevelés célja, eszköze ma is ugyanaz, mint a reformáció idején, most is csak Luthernek a ker. ember szabadságáról szóló bizonyságtételét fordíthatjuk e paedagogia ellen, amelynek nyíltan vallott célja az ember egyéniségének egy zsarnoki közösség igájába való hajtása. Az evangeliom paedagogiájának másik ellenlábasát, a neopaganismust a pápás paedagogia merev változatlanságával szemben az eszménynek s a megvalósítására vezető eszközöknek folytonos váltakozása